Miért tekint bánatként sok szülő arra ha sose lesz unokája?

"Ők már együtt éltek és családjuk volt."

Dehogy éltek együtt, csak együtt veszekedtek.

A gyerek leginkább a szülőtől tanul, az ő életét másolja. Ez akkor is így van ha nem ismerjük be. És te nem szeretnéd lemásolni a szüleid házaséletét. Ha pozitív példát mutattak volna és veszekedés helyett harmóniában élnek akkor már akár 13-14 évesen párod lett volna. De nem is a pontos életkor a lényeg hanem az hogy akkor te is harmónikus kapcsolatot keresel és tartasz fenn.

A kérdésedre a válasz: Azért tekinti bánatként, mert érzi hogy a szülő hibája. Hisz a negatív példát ő maga mutatta.

Ha pedig téged hibáztatnak például ilyen mondatokkal hogy "Ők már együtt éltek és családjuk volt."

Akkor egyszerűen hatástalaníthatod őket azzal hogy azt mondod nekik hogy XY szülő meg a harmonikus együttlétükkel jó példát mutatott a gyereküknek és olyan egzisztenciához is segítette hogy meg tudja valósítani álmait. Ezért XY gyereke a szüleihez hasonlóan szintén boldog házasságban él és most várják a második unokát.

Mindig fel szoktam háborodni azon ha valaki, például jelen esetben a szülő hétköznapi nyelven fogalmazva a sz...ból akar várat csinálni. Vagyis szerinte nem is kell jó példát mutatni a gyerek számára harmonikus házasságból, vagy nem is kell jó egzisztenciához irányítani életét, hanem csak elvárni hogy a gyerek aranytojást tojó tyúk legyen.

Egyáltalán nem kötelező együtt élni, gyereket vállalni.

Mi, csak két dolog végett költöztünk össze. Egyik, pont a hobbi volt. /folyamatos horgászat/ Másik, folyamatos szex. Távkapcsolatba nem igazán lehet csinálni:)

Azért, a folyamatos marakodás, veszekedés sem kötelező.

Azért abba is mások vagyunk, hogy hatvanhoz közel, annak örülünk, nincs még tervbe unoka.