Másnak is megváltoztak a szülei, mikor nagyszülők lettek? (Elnézést, hosszú lett. )

Egyszerűen le kell építeni őket. Ha megsértődnek, akkor megsértődnek, de ha nem állsz a sarkadra, akkor semmi nem fog változni. Érezniük kell, hogy tényleg önálló, felnőtt nő vagy, felnőtt döntésekkel.

A gyereknek is ez az érdeke, egy stresszes, gyomorgörcsös anyát egy 3 hónapos is megérez, megszenved. Ha magadért nem, akkor legalább a gyerekedért állj ki!

Nyugodtan kérd meg őket, hogy gyérítsék a látogatásokat és ne szóljanak bele, szóval nyugodtan légy egy kicsit határozottabb, kissé "ellenségesebb". A agyszülők számára az első unoka valami egészen csodálatos érzés és a szüleidnek nyilván nagyon sok a ráérő ideje és a bennük ismételten felmerülő gondozási ösztön túláradását nem is igyekeznek kordában tartani. Nyilván fel sem merül bennük, hogy a biológiai és társadalmi fejlődésben pont arra a szintre érté el, mint ők és nincsen szükséged az ő tanácsaira.

Azért megjegyzem, hogy amikor megszületett annak idején az unokahúgom 1970-ben, mi is nagyon rácsodálkoztunk, hogy a faluról származó nagyanyja már pár hónapos korában szalonnával etette és 1 éves kora körül úgy ette a házikolbászt és hasonlókat, mint egy tősgyökeres parasztember. Szóval ezért a tudományos gyerektáplálás mellett vannak más, semmilyen hátránnyal nem járó egyéb módszerek is. Unokahúgom egyébként kb. 20 éves korától vegetáriánus lett.

Én már nagymama vagyok, ennek ellenére nem tartom normálisnak a szüleid viselkedését.

Teljesen lényegtelen, hogy a ti módszeretek jó vagy sem, a ti gyereketek és úgy nevelitek, ahogy szerintetek kell.

Ebbe senkinek sincs beleszólása - most eltekintve attól, ha a szülök veszélyeztetik a gyereket, de ez más téma -, sem a nagyszülöknek, sem senki másnak.

A helyedben közölném a szüleiddel, hogy egyrészt nem kérsz beleszólást a gyerek körüli témában, ha tanácsra lesz szükséged, akkor majd szólsz. Másrészt azt is tudomásukra hoznám, hogy ti külön család vagytok és nem akarod, hogy bejelentés nélkül beállítsanak, mert nem biztos, hogy ráérsz. Ha anélkül jönnek, hogy tényleg beleegyztél a látogatásba, akkor egyszerüen nem engeded be öket. (esetleg csengöt meg telefont kikapcsolni)

Ha megsértödnek, az az ö bajuk, és ha következetes vagy, akkor egy idö után megszokják.

Elég sajnálatosnak tartom, hogy ez nem természetes manapság minden embernek, hogy a gyerekei magánéletét tiszteletben kell tartani.

Kérdésedre válaszolva: nem, nálunk nem változott meg senki.

De gondolom jobban érdekel, hogy milyen javaslatot mondunk a helyzet megoldására.

Először is nyugodj meg, mert a babádnak nyugodt anyukára van szüksége, ez most a legfontosabb. Nagyon elszomorodva olvastam, hogy még a tejed is elapadt 8 hetesen - pedig a gyereknek erre nagy szüksége lett volna (nemcsak mint élelemforrásra, hanem lelki okokból is).

Kár, hogy hagytad eluralkodni a szüleid (vagy csak anyukád?) parancsolgatását. Legjobb ezt az elején leállítani.

Szerintem ott kéne elkezdeni a rendrakást a fejükben, hogy mostantól fogva olyan nincs, hogy szó nélkül állítanak be. Tessék bejelentkezni! Ha pedig ilyen erőszakosan mondanak valamit, akkor utána pár hétig mondd, hogy ne jöjjenek. Miért? Azért, mert konfliktust csinálnak az otthonodban, neked és a babának viszont nyugalomra van szükségetek.

Igen, ebből sértődés lesz! Egy darabig. Amíg rá nem jönnek, hogy másképp kell viszonyulniuk hozzád, ha egyáltalán valaha is látni szeretnék az unokájukat.

Ha a leírtak csak anyukádra vonatkoznak, akkor mondd meg: apukád jöhet, mert ő nem veszekszik, anyukád nem, mert akkor nincs nyugalmad.

Másik tanács: Ne magyarázkodj, mit miért csinálsz! Azért csinálod (csináljátok a férjeddel) így, mert így tartod (tartjátok) helyesnek. Pont.

Egyébként gondolom korábban is ott követted el a hibát, hogy mindent megbeszéltél anyukáddal és ha ellenvéleményt mondott, akkor meg akartad neki magyarázni a dolgokat.

Nos, ami a ti pénzetekből, ti időtökből megy, ami a ti fáradságotok vagy ti vagytok érte a felelősek (pl. gyereknevelés), abban ne magyarázkodj senkinek. A férjeddel legyetek egyetértésben és kész.

Még egy apró megjegyzés: van védőnő és gyerekorvos is. Az ő véleményükre érdemes adni. Ugyanakkor köztük is lehetnek a pályára kevésbé alkalmasak. Mi jókat fogtunk ki, bátran támaszkodtunk is rájuk. Igaz, nálunk egyik oldalon sem voltak ilyen erőszakosak a nagyszülők, az enyhébb beavatkozási kísérleteket pedig határozottan utasítottuk vissza.

Nem, nem változtak meg. Sajnos. Mindig is ilyenek voltak, soha nem tekintettek egyenrangú félnek, nem kezelte felnőttként. Hasonló módon szólnak bele a dolgainkba. Megoldás: ha szülő vagy, igenis fel kell vállalni a konfliktusokat! Megsértődnek? Tegyék. Neked az a feladatod, h megfelelő példát mutass a gyereknek, nyugodt légkört teremts. Szóval a saját nyugalmad, magabiztosságod jóval előrébb való, mint anyadek sértődése (érzelmi zsarolása)! Mondd meg, ha nem tetszik, nem kell jönni! Én is mondtam már telefonban anyámnak, h erre a stílusra semmi szükségem. Aztán visszavett egy kicsit. De megváltozni nem fognak. El kell fogadni,h nem mindenkinek jut jó szülő /nagyszülő. Ezzel nem tudsz mit tenni. De az rajtad múlik h a te gyereked milyen anyukával nő fel.

Legyél tökös 😉

Nekem is szajkózta anyósom és anyukám is, hogy elrontom, mert nem adok neki teát, nem fejek, majd elapad a tejem, és hasfájós is lesz. Megkaptam, hogy ilyenkor már csak hatszor kéne enni, az enyém meg olykor tízszer is szopott, ha olyan napja volt. Megkaptam, hogy nem kéne annyira ragaszkodni a szoptatáshoz, nyugodtan fejhetnék és adhatnám neki cumiból, semmi baja nem lenne. Hogy miért nem adok neki már kéthetesen almalevet, nekünk se lett tőle bajunk, és még sorolhatnám. Aztán most már fél éves a gyerek, és anyukám a napokban mondta, milyen ügyes vagyok, hogy van még tejem, az övé már rég elapadt ilyenkorra, pedig fejt is, csak ugye nagyon hamar elkezdte az elválasztást, mert akkor az volt a trend.

Nekik ilyen szempontból nagyon nehéz, mert akkor az összes szakirodalomban az állt, hogy egy féléves gyereknek már nem kell az anyatej, sőt egyenesen káros, kapjanak inkább főzeléket, tehéntejet stb. A d akkor kezdődik, amikor a saját meggyőződésüket rá akarják erőltetni a gyerekükre is, ezt nem szabad hagyni. Az a gyerek a tiéd, a te felelősséged, hogy neveled, ahogy a következményeket is neked kell viselned (lásd elapadt tej :( ). Ha ezt nem értik meg, ráadásul kérdés nélkül is jönnek, egyszerűen nem kell őket beengedni. Tudom, ez nagyon keményen hangzik, de ha valaki ennyire nem veszi a lapot, nincs más választás. Előtte próbálj meg velük higgadtan beszélni, mondd el, hogy mit hogy szeretnél, de ha ez sem használ, akkor sajnos muszáj keményebbnek lenned. Tudod, a pokolra vezető út is jó szándékkal van kövezve! ;)

"Bocsánat, de ezt muszáj volt kiírnom magamból, mert lassan megbolondulok."

Miért kérsz bocsánatot, amiért kiírtál egy kérdést?

Ezt kell kinevelned magadból, hogy bocsánatot kérsz azért, hogy létezel. Hogy azt érzed, ha nem fogadod meg a véleményüket, akkor rossz vagy, és alacsonyabbrendű, és ezen annyit idegeskedsz, hogy elapad a tejed. Nehéz elhinni, hogy eddig nem voltak ilyenek, ha ennyire aláveted magadat az akaratuknak, szerintem ez nem igaz. Szerintem ilyenek voltak, csak észre sem vetted, csak most, hogy a gyermekeddel csinálják, aki neked fontosabb.

Ne hagyd magad, mert a gyermek a TE felelősséged, nem az övék. Ne engedd be őket a lakásba, ha bejelentés nélkül jönnek, kezdd ezzel! Nem nyitsz ajtót. Hihetetlen, hogy egy olyan embert is tudnak terrorban tartani (mert abban vagy), akivel nem is laknak együtt...

Egyszóval: nőjj fel. A gyerek érdekében.

Mintha én írtam volna ki a kérdést...

Igen, az enyémek is ilyenek. Nem gondoltam, hogy ez lesz, de igen. Anyám és apám nagyvárosi értelmiséghez tartoznak, mindketten okos, tájékozott emberek. Voltak. Aztán terhes lettem. Azóta ezek vannak: "Ne utazzatok el repülővel, mert elvetélsz", "biztosan ehetsz te fahéjat???"

Amióta meg gyerek van, egyenesen kifordultak magukból. Anyukám, aki fél éves koromban már dolgozott, végig vagányan sportolt terhesen és mindig apám volt velem táppénzen, olyan elképesztő kötődő nevelés hívő lett, hogy az őrület! ezzel nem lenne baj, de folyton az együtt alvással, igény szerinti szoptatással (pedig a gyerek kel, amikor éhes)és stb-vel szívat.

"nem fázik a gyerek a kenguruban?" "a védőnő biztos megengedte, hogy 3 hetesen már kivigyétek sétálni?" "biztosan úgy kell keresztben elvágni a kúpot?" "miért nem megy vissza a férjed dolgozni még? én szívesen átmegyek segíteni neked"

100 km-re élnek, szerencsére nem közlekednek kocsival és aktívan dolgoznak még, így nem találkozunk naponta, de hetente azért igen. Én még mindig érzem a császáros sebemet, ha velük vagyunk. :D

Egyke vagyok, nagyon jó volt a kapcsolatom velük, de teljesen tönkretették. Gondolom, majd ez megváltozik, most még szokatlan lehet nekik, hogy a mi szülői kompetenciánk erősebbek az ő nagyszülői kompetenciáiknál, vagyis inkább az, hogy a gyerek nem az övéké.

Biztosan a tieidnek is nehéz, hogy közük van a gyerekhez, hiszen a nagyszülei, de mégsem szólhatnak igazán bele a nevelésébe. Pedig mindent jobban tudnak.:D

Mondjuk, anyósom sem semmi azzal, hogy "nem fullad meg a gyerek?" vagy "nem veszélyes ez a babakocsi?", de ő legalább érti a viccet és nevet, ha mondjuk, hogy "de igen, megfullad, épp azért vettük":D és akkor észreveszi magát, hogy mit lehetne felelni erre a kérdésre, amit feltett.:)