Az édesapám túlságosan elkényezteti a gyermekimet. Hogyan állíthatnám le, ha a normál megbeszélés nem használ?

Vártam már a részleteket, hiszen a leírásból nem látszott, mi a konkrét helyzet...

Ez így nagyon nem OK, a kedves nagypapa úgy látszik, még csak fel sem nőtt, ha anyagi lehetőségein túl költekezik s fogalma sincs a pénzhez való helyes hozzáállásról... De természetesen a gyermekek egészsége és általános hozzáállása is sérül így.

Részvétem, kérdező, így hirtelen fogalmam sincs, mit tehetsz, nem egyszerű... Én valószínűleg nagyon komolyan elbeszélgetnék a nagyapával, az én gyermekeim életét ne tegye már tönkre. Miért sírnak a gyerekek, ha nem foglalkozik velük a nagyapa? Túl szokatlan nekik? Annyit dolgozol, hogy nem jut rájuk elég idő? Normális gyerekek akkor se sírnak, ha egy dolgozó szülőjük van és pont. Gondolom, az ajnározás -> semmi váltást nem bírják, de ez idővel elmúlna.

Megértetni nem akarnék vele semmit, ha nem látja, hogy ez rossz, s írod, hogy a felesége is szólt neki, hiába. Reménytelennek bélyegezném, csak a gyerekeket védeném a legrosszabb hatásoktól.

Az úgymond közös költségeket, mint a rezsi és az étel hogyan fizetitek édesapádékkal?

Szerintem első körben azt tudnád tenni, hogy leülteted édesapádat és tételesen felírjátok egy hónap költségeit. Mennyi volt a rezsi, kaja, hitel...mennyit költött játékra, édességre, stb.

Én is vártam már a legendát. Te is azok közé a kérdezők közé tartozol, akik ha nem kapják a nekik tetsző válaszokat, akkor kitalálnak egy történetet a nagyérdemű szórakoztatására.

Innentől egy szavadat sem hiszem!

1. Ha nem eszik meg, amit főzöl, az nem az édességeken, hanem a nevelésen múlik. Eleve úgy kellett volna őket nevelni, hogy előbb rendes étel, aztán édesség. Azt meg felfogni nem bírom hogy lehet, hogy főzöl valamit és a tésztát kieszik belőle, ilyet még életemben nem hallottam, de mindenesetre nem jutott még eszedbe talán rájuk szólni, hogy egyék meg rendesen? Ha máshogy nem megy, meg kell kondani, hogy különben nincs édessèg, játszótér vagy akármi. Az a durva, hogy te vagy a szülője, mégsem neveled, csak hagyod mindenki hadd csináljon amit akar, azt majd lesz valami...

2. Egy óvodás gyerek nálatok hogy töri szét szánt szándékkal és dobálja szét a dolgokat? Nem szóltok rà?? Vagy nem is figyeltek oda, nem látjátok?? Ez megint nem elkényeztetés, hanem bizony a nevelés hiànya...

Ha a szülő következetes és határozott volt,hidd el nincs mit leépíteni.Sőt a gyerekek elsődlegesen a "mintából" tanulnak.A nevelés igencsak másodlagos tud lenni.

A gyerekeink nem mások mint tükrök amibe érdemes belenézni.Mert visszaköszön benne milyenek is vagyunk mi magunk.Lehet mutogatni erre arra amarra,de sok értelme nincs és megoldás sem sok.Pszichológusnál sem a gyerekkel fogalalkoznak elsőnek hanem a kedves felmenőkkel őket mérik fel.Itt az anyukának alapból problémája van a saját szülőjével azaz édesapjával,mit visz tovább? Ugyanazt az ő gyerekeinek meg vele lesz/van!Egyszerűek a dolgok.Rengeteg szülőt láttam akik helyretették magukat a kapcsolataikat és a gyerekek furcsa mód maguktól megváltoztak.Én a kedves anyukának egy önismereti tréninget ajánlanék.Mert ez így csak egyre rosszabb lesz,a gyerekek dacosabbak,kezelhetetlenebbek lesznek ahogy nőnek. Sok sikert!

De itt együtt élnek a nagypapával, ugyanúgy, mint a szülőkkel. Az egyik előző kérdésnél a gyerek még retardált volt, mert nem érti, amit csinál, itt meg már géniuszok, akik átlátják a nevelést?

Mindig kitaláltok valami hülyeséget, csak hogy veszekedjetek.