Normális, hogy a párom anyukája foggal-körömmel tiltakozik az ellen, hogy 52 évesen nagymama legyen?

Durva, az én anyósom csak most lett 50, és már több egy éve azzal nyúz engem meg a páromat (a fiát), hogy mikor lesz már unokája.

Sőt, az én anyukám is annyi volt, amikor bátyám révén az első unokája megszületett, és ő is alig várta akkor.

Szóval én azt mondanám, hogy nem normális. De egyébként igaza van a többi hozzászólónak, az égvilágon semmi köze hozzá, ez a ti döntésetek, a ti életetek. Ha nem tetszik neki, nem kell látogatni, kész.

26/L

de most el akar tőle marni? Mert a kettő nem ugyanaz. Mondjuk a megoldás ugyanaz rá.

"ANYUKA, (ez a megszólítás valszeg elevenébe szúrna) Zsoltival/Lacival/Bélával szeretjük egymást, ehhen MAGÁNAK semmi köze; pont. Úgy éljük az életünket, ahogy MI látjuk jónak, reklamáció a sóhivatalban tehető."

Van egy ilyen rokonom, 50 éves, és teljesen ki van, ha csak arra gondol, hogy a lányának (aki múlt hónapban töltötte a harmincat) gyereke lesz egyszer.

Tiszta szánalmas, olyan frizurát csináltat, olyan ruhákat hord, mint a 19-20 évesek, tetováltatja magát, piercinget rakat, melleket nagyobbítat meg ilyenek, de közben évről évre jobban látszik rajta, hogy egy öregedő nő... De kikéri magának, és szerinte a nagymama cím lerontaná az ő "értékét"... Én nagyon sajnálom a lányát..

Szerintem sem normális dolog. Én megértem, hogy fél az öregedéstől, és még inkább annak érzi magát attól, hogy nagymama lesz, de szerintem akkor sem kellene ezt a gyereke és a menye tudtára adni, főleg nem zsarolni őket ezzel.

Mellesleg egyik barátnőmnek van egy 30 éves bátyja. Amikor 27 éves volt, terhes lett tőle a barátnője. Az akkor 49 éves anyjuk nekik is ki volt bukva egy ideig, mert ő is fiatalnak érezte magát a nagymamasághoz, de ő sosem adta a fiának és annak a párjának a tudtára ezt, és nem is éreztette velük ezt, nem zsarolta őket. A hozzáállása is megváltozott a kislány születése után, imádja az unokáját, és rengetegszer vigyáz rá, amikor a szülők nem érnek rá.