Együttélés a nagymamával? (lent)

20 éves vagyok, a vőlegényem 25. Másfél éve költöztem össze vele és a nagyijával. Az elején minden rendben volt, akkor is volt, hogy ebbe-abba beleszólt, de nem volt vészes, de mostanra nagyon eldurvult. Konkrétan nincs életterünk. Megfulladok tőle. A páromat gyerekként kezeli, engem is próbál. Beleszól abba hogy, hogy főzök, hogy teregetek ki, hogy takarítok. Neki tudnia kell, hogy pontosan mit csinálunk, hova megyünk, mikor és miért. Ha összeveszünk a párommal valamin, akkor odajön, hogy min miért hogyan. Ha telefonálok tudnia kell hogy kivel. Ha nem alszik akkor egész nap a szobánkba van, látom hogy bámul engem és ha ránézek elkapja a tekintetét. Párom beszélt már vele, 1-2 hétig normális, aztán kezdi újra. Én nagyon szeretnék albérletbe menni valahova a környékre de ő nem akarja itthagyni. Néha ő észe se veszi, hogy nincs életünk. És nemértem, hogy ha a nagyija is támogatta, hogy költözzek ide, akkor mint nem látja be hogy ez nem normális. Néha olyan érzésen van, hogy ebbe a kapcsolatba nem ketten hanem hárman vagyunk. Már szó szerint csak nem alszik velünk. Kilátástalannak látom a helyzetet. Valaki tudna nekem tanáccsal szolgálni? Esetleg valaki aki hasonló helyzetben van/volt?