Akik fiatalon (45-50 évesen) lettek nagyszülők: hogy éltétek meg?

Aki fiatalon vállal gyereket,ne csodálkozzon ha fiatalon lesz nagyszülő.

Anyám 20 évesen szült engem,én most vagyok 25 és nem sokára szülök. Szerintem pont jó korban vagyok.

Negyven éves voltam, amikor az első unokám született, két év múlva született a második. Örültünk nekik mindannyian.

Hogy éltük meg? Szívesen foglalkoztam velük, ha kellett vigyáztam rájuk, 60évesen már nehezebb lett volna.

Én nem tartozom a fiatal nagyszülők közé, de van néhány ismerősöm akik igen. Akiknek rendezetlen körülmények közt jött az unoka, például a gyereke kénytelen volt a tanulmányait föladni vagy hasonló olyan dolog történt ami a gyereke jövőképét gyengítette kezdetben tragédiaként élték meg. Ha a gyerekük képes volt szülőként viselkedni és nem a nagyszülőktől várták az életük támogatását és a kicsi gondozását és nevelését akkor nagyon jól élték meg.

Több fiatal nagyszülő szokott oviba jönni az unokájáért. Fiatal nőként, férfiként élik meg nagyon büszkén a nagyszülőséget. Tetszik nekik hogy fiatalként unokázhatnak. Többet tudnak közösen játszani és szellemileg is jobban toppon vannak a gyerek fejlesztésével. Van olyan nagymama aki sokkal csinosabb mint a legtöbb anyuka , és ha kérdezik büszkén mondja hogy ő nem az anyukája hanem a nagymamája a kicsinek. Simán magassarkúban és tűsarokban jár a gyerekért, és a játszótéren is szívesen beül mellé homokozni.