Hogyan tudnánk meggyőzni, hogy menjen el a kezelésre?

Ez az ö döntése, és szerintem ehhez 70 évesen joga van.

A "kezelés" nem leányálom, és semmivel sem "kellemesebb" a betegnek, mint maga a betegség. Mivel a nagyapa már ismeri a dolgot, el tudja dönteni, hogy van.e ereje ezt vállalni.

Igen sok ember dönt úgy - föleg idösen -, hogy inkább éli az életét még kis ideig úgy, ahogy korábban, mint hogy ugyazezt az idöd különféle kezelésekkel, kemoval töltse.

Öszintén szólva én is inkább ezt az utat választanám ilyen idösen.

Például elvihetnétek ti kocsival. A nagyapámmal hasonló volt a helyzet, apukámnak az összes szabija, plusz még fizetés nélküli is ráment arra, hogy az apját hordja kezelésekre. Viszont így nem volt egyedül, mellette volt a fia, és amikor annyira rosszul volt a kezelés után, hogy még azt se bírta volna, hogy a kocsival hazazötyögjön, akkor intézett szállást, stb. Más kérdés, hogy sajnos így is elvesztettük. Ha nálatok jók az esélyek, akkor ennyi a minimum, amit megtehettek.

Már csak azért is, mert ha nem, akkor jön a lelkiismeret-furdalás. Egy ismerősöm most azért szenved, mert a szintén rákos rokonának lett volna valami vizsgálat vagy kezelés, de 200 ezer körüli összegre lett volna szükség rá, a család meg úgy döntött, hogy nincs pénz. Miután meghalt, akkor kezdtek el gondolkodni azon, hogy tulajdonképpen ahogy a temetésre összeszedték néhány nap alatt, úgy a kezelésre is lehetett volna. Ezt elég nehéz feldolgozni.

Sehogy, 70 éves, hadd legyen már az ő döntése. A kemó nem embernek való, legyengíti, halál szélére kergeti, teljesen igaza van, hogy nem akarja.

26 vagyok, de ha rákos lennék, nem vállalnám a kezelést. Tudom, mivel jár, épp elég rokonom halt már meg rákban a terápia ellenére.

Épp csak azt érték el, hogy szenvedtek még legalább fél évig, és az utolsó időszakot legyengülve, mindenféle sugárszövődménnyel kínlódták végig, folyamatos fájdalmak/kábultság közepette.

Nem kell erőszakoskodni, a nagyapa idős, és őt valószínű az esetleges halál ténye sem riasztja, hisz már épp eleget élt.

Inkább az utolsó időszakának a szebbé tételén gondoskodjatok, legyetek vele sokat, és ne tegyetek szemre hányást neki, amiért méltósággal akar elmenni.