Elvárható tőlem, hogy 90 éves dédszülőket én pátyolgassam majdnem egész nap?
Itthon vagyok GYED-en, bár ez nem is lényeg.
Anyósom nyugdíjas és kitalálta, hogy mi lenne, ha én (is) kijárnék a dédszülőkhöz, hogy pátyolgassam őket.
Ez annyit jelent, hogy reggel mennem kellene 7-8 felé hozzájuk. Kisegíteni a 92 éves dédpapát az ágyból, de előtte átpelenkázni. Esetleg, ha van annyi ereje, akkor ráültetni a hordozható wc-re. Ha nincs, akkor pelekacsere (ami amúgy is szükséges, mert már 0-24-ig pelenkás sajnos) mindenképp.
Lemosdatni, megreggeliztetni, gyógyszert beadni, tornáztatni, egyéb dolgok.
Ha a papi kész, akkor jön a mami, aki még tud így - úgy mozogni és "szobatiszta" (bocs, hogy így írom).
Egyébként napi szinten jár ki ápolónő, de ő csak maximum 1 órát van ott.
Anyósom lassan 1,5 éve nyugdíjas. Mióta nyugdíjba vonult, azóta ápolja őket, de most jött ez a hatalmas ötlete, hogy én is vegyek részt ebbe.
Családi kapcsolatom csak annyi van velük, hogy a férjem nagyszülei. Szeretem őket (leginkább a papát), de én úgy gondolom, hogy ez nem az én dolgom lenne. Főleg nem mindennap.
Persze, szívesen bevásárolok, ilyesmi, de pelenkát cserélni, egyéb dolgokat megtenni nem igazán szeretnék.
A háziorvos már beutalta őket nyugdíjas otthonba, de sokan vannak előttük. Még úgy is, hogy a papi már sürgősségi ellátást igényel, mivel 0-24 órás ápolást igényel. Anyósom viszont (amit megértek azért) nem hajlandó odaköltözni hozzájuk (egyébként 10 percre laknak egymástól!).
válasza:
válasza:Nem kell minden nap megtenned.
Azt is lehetne, hogy te meg délután mész át, beszélgetsz velük, esetleg kártyázol, sakkozol stb. velük. Nem vagy rákényszeríthető, pláne, hogy saját gyerek is van, vele is kell törődnöd - gondolom, ha GYED-en vagy, őt is vinned kéne, de pl. én nem biztos, hogy örülnék, ha a gyerekem nézné, ahogy átpelenkázom a dédapját... Mármint ilyen idősekkel sok minden előfordul, amit nem kell egy kisgyereknek látni. Ha délután átmentek együtt hozzájuk, akkor sokkal jobb, mert együtt vagytok, értékes időt töltötök.
válasza: válasza: válasza:Nem a te dolgod . Anyósod dolga. Ő már nyugdíjas, idejébe is belefér, ráadásul 10 percre lakik tőlük.
Neked az a dolgod hogy a saját gyereked testi lelki biztonságát kielégítsd ha GYED-en vagy. Nem biztos hogy a kisgyereket a bekakilt nagypapához jó ötlet vinni.
Neked a feladatod a saját kisgyereked.
Anyósod feladata a saját szülei.
válasza:Ilyen formában nem elvárhetó, de aki ilyet kér, az nem azt nézi, hogy mi elvárható, hanem hogy mennyit tud valahogyan mégis "megszerezni" belőled. Szóval hiába mondod anyósodnak, hogy ez mgse az te dolgod lenne, ő attól még nem fog örülni. főleg, ha esetleg azt gondolja, hogy ez a nő dolga (nagymamám évekig ápolta hasonlóképp a magatehetetlen anyósát, mert a két fiának nem füllött hozzá a foga...)
Ami szerintem normális mennyiségű segítség lenne tőled, az mondjuk annyi, hogy heti egyszer-kétszer átmentek a férjeddel közösen, és főztök, takarítotok, meg beszélgettek a dédszülőkkel. Amit még szép lenne megtenni, az annyi, hogy sürgős vagy kivételes esetben, pl ha anyósnak hivatalos ügye van, vagy nagyon rosszul érzi magát, akkor szigorúan csak 1-1 napra beugrani segíteni.
válasza:Nekem nagyon tiszta a kép: anyósod egyszerűen belefáradt abba, hogy ő ápolja nap mint nap a szüleit.
Otthonba nem akarja adni őket (vagy nem tudja), ezt is megértem, viszont megterhelő neki minden nap ezt csinálni. Ezt is megértem.
Viszont erre nem az a megoldás, hogy lepasszolja a feladatokat másra, aki gyakorlatilag nem is a rokonuk.
Az is teljesen érthető, hogy nem szeretnél egy kvázi idegent palankázgatni, tisztába tenni, fürdetni, stb. Ez nem is várható el senkitől, pláne, hogy van elég dolgod otthon is.
Ha ő nem tudja/akarja pátyolgatni őket, akkor fel kell venni egy ápolót, aki egész nap ott van velük.
válasza:A gyermekem nem tudom addig hova rakni (nincs dadánk, miért is lenne?!), így nyilván jönne velünk.
Igen, délután talán megoldott lenne, mert addigra a férjem is hazajön (fél 6 fele), de kártyázni és társai?!
A papi már sajnos azt se tudja hol van. Nem az a baj, hogy nagyothalló, mert eddig is "elkiabáltam" vele/velük, maximum berekedek egy idő után, hanem már az 1930-as évekről beszél, összetéveszt mindenki mindenkivel. Minap a férjemhez beszélt úgy, mintha az 50 éve halott öccsével beszélne.
Elmúlt 2 évben még agyilag ott volt, mindenre emlékezett (rám, dédunokájára, stb), de most az elmúlt hetekben-hónapokban romlik fokozatosan az agyi állapota. A teste eddig is "halott" volt már.
2 éve közölték, amikor éjszaka vitte be anyósom apósommal a kórházba a papit, hogy mit akarnak, mit várnak még?! Megfog halni, törődjenek bele. Így kezdte a sürgősségin az orvos, hát ő még mindig él!
A mami meg már nem bírja, bár ő alapból mindig szerette, ha kiszolgálják és most fordult a "kocka". Emiatt "nem bírja", plusz a papi szinte minden éjszaka felkelti és kér ezt - azt. Felemelni, arrébb rakni, pelenkát cserélni meg végképp nem tud, mert nincs ereje.
Hozzáteszem, néha én se bírom még felültetni se a papit, mert teljesen elhagyja magát.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!