Mit gondoltok az ilyen nagymamáról? (lent)
Mióta ismerem az anyósom, állandóan valami baja van, képzelt betegsége. Eleinte "valami vírus" támadta meg a szervezetét, amikor találkoztunk, aztán reumatikus panaszokra hivatkozva nem csinál semmit egész nap, aztán álmatlanság gyötri, mostanában szédül, amiért nem tud sehova menni, gyakran kell pihennie napközben.
Legutóbb, amikor apósomat hívtuk, mert a kisebbik gyerekkel kórházba kellett mennem súlyos betegség miatt és a nagy egyedül maradt volna, anyósom képes volt visszahívni a férjét egy újabb képzelt betegségre hivatkozva, majd belébeszélte, hogy ő is beteg, amiért most nem tud hozzánk jönni. Emiatt nagyon szorult helyzetbe kerültünk, a babát majdnem egyedül kellett hagynom a kórházba, mert apa nem kapott szabit. Aztán a főnökkel sikerült nehézségek árán kialkudnia.
Egyre dühösebb vagyok erre a nőre, mert úgy érzem manipulálja a családot, apóst kötélen rángatja (ő pedig függ tőle) és senki nem bírálhatja őt, mert hiszen tudjuk , hogy "idegileg gyenge", meg van számára engedve ez a viselkedés. (soha nem kell semmit csinálnia, ha nem akar, nem tartozik felelősséggel, gyerekre nem kell vigyáznia soha, hiszen hamar elfárad...)
Ha apóssal beszélek erről, akkor falakba ütközöm. A férjem ki van borulva az anyja miatt, tavaly nagyon összevesztek, amiből én kerültem ki bűnösként. (ellene hangolom a fiát)
Mit lehet tenni, hogy ez a játszma megszakadjon és ne tudjon manipulálni?
A gyereket is átverte legutóbb, mert apósom megígérte, hogy mehet hozzájuk 3 napra karácsonykor (apóst nagyon szereti a kicsi), de anyósom kitalálta, miután mindent leszerveztünk, felcuccolva megérkeztünk, hogy halálosan elfáradt és még se maradjon 1 napot sem.
Ezzel nem feltétlenül értek egyet utolsó. A szülőség nem ér véget a gyerek 18 éves korában, hanem egy életre szól. Én ebben a tudatban vállaltam két gyereket. De a kérdés nem erre vonatkozott most, mert ez a legkevesebb, hogy ő vigyáz-e a gyerekre.
Egy nagyszülőnek igen is fontos szerepe lehet a családban.
Ha valódi egészségügyi probléma van, akkor természetes, hogy nemhogy segítséget nem várunk, hanem inkább mi igyekszünk támogatni.
Itt viszont nem erről van szó! 10 éve ismerem anyósomat, azóta ez van, nagyon színes tünetek, nagyon élénken szinte teátrálisan elmesélve. Mikor még nem voltak gyerekek is sok feszültséget okozott ezzel a családban. Mivel mindig az volt, amit ő akart. És akkor, amikor ő akarta. Más nem számított. Ez az ami gáz. És az, hogy a saját gyerekét sem támogatja, amikor kell. Akkor sem, amikor idegösszeomlással pszichiátriára kerül (párom bátyja) és az orvos behivatná egy interjúra, hogy átlássa a problémát. Ő arra sem megy el, mert fáj a dereka.
"A szülőség nem ér véget a gyerek 18 éves korában, hanem egy életre szól."
De ez nem azt jelenti, hogy egy szülő köteles ugrani, amikor a felnőtt gyereke azt úgy kívánja. Egyébként hol vannak a történetben a te szüleid?
Miért véded a nagymamát? Miből gondolod, hogy a közös együttműküdés és összetartás "ugráltatást" jelent? Ez két különböző dolog!
Ha a gyerekem bajban van, akkor segítek, ha tudok, ez nekem természetes! Neked nem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!