Felfogom ezt valaha is dolgozni?!

Gondolom, azért akart már meghalni, mert beteg volt és szenvedett, nem azért, mert nem volt jó élete.

88 évesen nagyon szép kort ért meg. Ez az élet rendje.

Biztosan hiányozni fog örökre, de fel fogod dolgozni.

A tüdőgyulladás sajnos már az ő általánosan rossz állapota, legyengült szervezete miatt következett be. Biztos sok fájdalma volt már, amik miatt nem volt már neki öröm az élet.

Az ember ahogy öregszik, úgy engedi ki szépen az ujjai közül az életet, nem tudom máshogyan megfogalmazni. Egyre kevesebb dolog köt minket a világhoz, ahogy telik az idő: először az idősebb rokonokat veszítjük el, aztán sajnos jönnek a szüleink, a barátaink, házastársunk is. Közben halad a világ a maga útján, a régi kedvenc színészeink, tévéműsoraink is eltűnnek, változik a város körülöttünk, az utcák képe, a járművek, minden, amitől ebbe a világba tartozónak érezzük magunkat. Én ezt még csak kicsiben érzem, de érzem, és el tudom képzelni, hogy közel 90 évesen már nem találja az ember a helyét a világban, ami átalakult körülötte. Ha ezek mellé fájdalmai is vannak, akkor meg végképp.

A nagypapád biztosan nagyon szeretett titeket, de neki sajnos letelt az ideje ebben a világban, szép kort élt meg, amint írod, boldog élete volt. Amit tehetsz, hogy szeretettel gondolsz rá, megtartod az emlékét, és egyszer a gyerekeidnek is elmeséled, milyen ember volt ő. :)