Csak én reagálom túl a dolgokat, vagy a nagymamám túl okos?

Nah, azért gondoljunk bele egy kicsit.

A kérdező egyértelműen az anyukájától látta ezt a viselkedést "egy minden lében kanál nagymamának most pont jol jött,hogy üres házba volt,szét nézett,mi van otthon.amúgy anyám erre számított is,és előző nap minden fontos dolgot elpakolt,amit nem akrt,hogy megtaláljon."

A másik dolog, hogy ugye nagypapa viszi őket orvoshoz, vagyis a segítség jól jön a nagyszülőktől, és messze nem az első alkalom.

A nagyitól elvárják, hogy időre kész legyen a kaja, vagyis többször főz nekik, nem hinném, hogy első alkalommal történt volna ez, ahogyan a takarítás sem...ha elmegyek egy rokonomhoz, akinél még soha nem takarítottam, akkor nem hiszem, hogy kipakolom a fürdőt, míg nincsennek otthon. A segítségük jól jön, de ha esetleg kérdeznek, az már nem.

Nyilván a kérdező, azt hiszi felnőtt nő, senkinek semmi köze az ő komoly életéhez, senki ne vonja kérdőre, tartsák tiszteletben a magánéletét, amibe az összes cucca beletartozik, a nagyi csak törődjön a maga dolgával, és tegye elé az ebédet.

Majd ha egy picit belekóstol a felnőtt életbe, rájön, hogy mindenben csak magára számíthat, és akkor jól jönne majd a nagyi, aki néha segít takarítani, vagy főzni. Majd eljön az az idő is, amikor jól esne ha megkérdezné valaki, hogy hogy van, mit csinál, hova megy, és miért...de senki nem kérdezi.

Majd eljön az az idő is, amikor jó lenne megkérdezni a nagyitól, hogy hogy is van az a recept, de már nincs ki elmondja. Majd az az idő is eljön, amikor szívvel lélekkel süt valamit a családjának, és mindennél jobban esik neki azt hallani, hogy ez mennyire finom. Sőt eljön majd az az idő is, amikor a kérdező lesz a nagyi helyében, és senki nem értékeli majd, senki nem kíváncsi rá, bárhogy akar segíteni, mindenki csak beleköt, semmit nem köszönnek meg neki, senki nem beszélget vele.... Csak lehet hogy akkor már késő lesz megbánni a dolgokat.

Az, hogy nem lett kész az ebéddel, hát istenem, van ilyen. Gondolom volt azért otthon valami ehető.

Viszont hogy nekiáll a távollétetekben rendezkedni, az szerintem is gáz. Nálunk anyukám nagynénéi csinálták azt egy darabig, hogy átjöttek és nekiálltak a saját szakállukra rendet rakni - közben azt sem tudták, hogy minek hol a helye, soha semmit nem találtunk, de hát ők biztos jobban tudják, hogy hogy kell berendezni a MI házunkat :) Gondolom ez ilyen általános rossz szokás lehet idősebb rokonoknál, hogy a fiatalabb házát hajlamosak a saját territóriumuknak is tekinteni.

Nem ismerem se a kérdező családját, viszont sajnos vannak olyan nagymamák, akik tök lelkesen mennek segédkezni, hogy aztán beletúrjanak a család cuccaiba "takarítás" címszó alatt. Láttam már ilyet, vannak ilyen rögeszmés nagyik, akik mindenről tudni akarnak még arról is, ami nem tartozik rájuk. Aztán meg a strandon kibeszélik a barinőkkel, hogy kinek mennyi hitele, meg hasonlói vannak, hogy ezen rágódjanak.

Szerencsére az én nagymamám nem ilyen, de rendszeresen jár ilyen banyatalálkozókra, és ott hencegnek páran, hogy ki milyen észrevétlenül kutakodott.

Megértem a kérdezőt, mert én is jártam így.

Anyukámat műtötték én kollégista voltam.

Pénteken arra értem haza, hogy a hét éves húgom úgy vár a vasúton, hogy : ha hazaersz ne akadj ki, jó?

Nagymamám rendet rakott a szobamban. Tulajdonképpen kiürítette.

Amiket kidobott: mimden nadrág és szoknya, ami rd fölé ért (nem mini), tamponok (bontatlan doboz), tangabugyik, poszterek, újságok, a horcsogomet meg a macskának adta, patkány címszóval.

19 voltam akkor.