Mit lehet tenni egy olyan nagymamával, aki azzal zsarol érzelmileg, hogy utcára fog kerülni-pedig lenne más megoldás, csak azt nem akarja elfogadni?

Talán kicsit hiányosan fogalmaztam, vagy rosszul, vagy egyeseknek elég érdekes az értékítélete. Igyekszem reagálni a felvetésekre.

Anyósom nem csinált volna semmit a lakással, lezárta volna, nem nagyon érdekelte. A mama rezsiért lakik ott.

Férjemmel hárman laktunk együtt a 2 éves gyerekünkkel, nem menekül, csak a mi kapcsolatunk már nem működik. A kevés fizetéséből fog albérletet fizetni, alig marad pénze, csak hogy anyukámnak és mamámnak jó legyen. Szó nem volt arról, hogy ki akarjuk penderíteni a mamát, de elképzelhető, hogy anyagilag nem fogjuk bírni.

Közel 20 évet már nehéz átlátni. Mama hónapokig keresett lakást, mikor már nem volt pénze, mert ugye mindenét a fiának adta-közben anyukámnál lakott és folyamatosan hazudott neki. Igen, mindenét a semmirekellő gyerekének adta, a rendeset meg állandóan szekírozta. Sokáig anyukámnál lakott, aztán költözött vissza az anyjához vidékre, egy max 20 nm-es házikóféleségbe, hogy ápolja, aztán a halála után ott maradt. (Ez a házikó a mamám testvéréé, víz, wc nélküli.) Végül anyukámnál lakott úgy, hogy néha lejárt a kisházba.

Ami a nagybátyámat illeti, a rengeteg pénzzel nem tudom, mit csinált, de végül elherdálta, utcára került, aztán vmi szobába, a mamám ott is támogatta, aztán rákos lett, az utolsó idejére anyukám fogadta be-sok éve meghalt. Ő egyébként egész életében pénzt kért tőlük, aztán nem adta meg, csak ígérgetett.

Talán így tisztább a kép. A gond az, hogy a mamám nem egy kedves, jó értelemben vett alázatos és csendes néni, aki hálás lenne a lányának, hogy befogadta többször, azok után, amit tett, hanem mindent jobban tud, mindent irányítani akar, mindenbe beleszól.