Mit lehetne mamával kezdeni?

Mamámmal általában nem bírok.

Ő neki mindig olyan negatív személyisége volt. Mindig, állandóan mindenkit kioktat mindenről.

Pl.: én most szakmát tanulok (tavaly érettsgiztem) és tervben van az, hogy megyek tovább hasonló irányba. Mikor ezt keresztanyámmal beszéltük egyből kioktatott, hogy nem fogsz vele sokra menni. És mindig ilyen vagy ilyenebb rossz indulatú beszólásai vannak.

Unokaöcsém orvosira jelentkezett. Neki is rendszeresen elmondta, hogy minek mész arra miért nem műszaki irányba mész? (mert nem érdekli meg nem is jó hozzá)

Vagy mikor vizsgákra kellett készülnöm és átcibáltak anyáék és mondtam anyáéknak, hogy menjünk már haza (konkrétan elb*sztunk egy egész napot ott mert csináld ezt csináld azt) és akkor is kioktatott, hogy mert mit csinálnék itthon stb csak a gép előtt ülnék. Pedig jól tudja ő is, hogy nekem ez sulihoz kell, meg néha próbálkozok önerőből tanulgatni. (majd egyszer progamozó akarok lenni)

Tesóm pl:. mérnök meg apa is (ugyanazon a szakon végeztek ugyan azon a szakirányon is). Apát a környéken eléggé ismerik így nem nagyon akart tesóm a környéken maradni mert saját magának akarta kialakítani az életét. Nem akarta, hogy azért várjanak el dolgokat vagy vegyék fel esetleg nézék többre mert abból a családból származik ahonnan. Akkor egyből mamám egyből kioktatott: "Biztos azért ment el mert nem bírt elviselni téged"

Mikor az van, hogy nem megyek hozzá akkor meg megy a hisztéria itthon anya részéről. Mikor elmegyek nagy ritkán akkor meg úgy jövünk haza, hogy viselkedjek. Mikor csak annyi történik, hogy mama elkezd valamit beszólogatni és akkor megmondom neki a véleményemet és közlöm anyával, hogy én inkább hazajönnék.