Mit csináljak? Feljelenthetem 16 évesen? (lent)

Az úgy volt, hogy még mielőtt megszülettem, Anya és a Mama egy házban élt (neki egy különösebben idegbeteg férje volt, meg is halt szegény, de ilyen nő mellett nem csodálom) és a Mama gyereke Apa, aki szintén örökölt némi idegbetegséget... A mama folyton beleszól az életünkbe, egy percig sem hagy nyugton, azt hiszi, hogy cselédek vagyunk neki, és egy hatalmasan rossz indulatú ember... Nem vagyunk szegények, de gazdagok se, mindig azt mondja, hogy ha ilyen rosszul folytatom a továbbiakban is az iskolákban (kitűnő vagyok, de itthon mindig csak gépezek, és alig tanulok, de egyszer elolvasom, azt tudom is, de neki én vagyok a leghülyébb, mert hogy nem mondom el neki a jegyeimet, mert tavaj is baja volt, hogy "csak" kitűnő lettem, és nem volt dicséret... Mindig azt mondja, hogyha így folytatom, olyan leszek, mint anya is apa... Dolgoznak eleget, fáradtak is, pedig mindegyik nagyon okos volt az iskolába, csak anyát minden jobb munkahelyen szivatták, apának meg a mama elintézte, hogy szakmunkás képzőbe menjen (pedig 8.ig végig kitűnő volt) A mama pedig sosem volt jó tanuló, csak 2-3-as, és a munkája pedig (10 évig dolgozott) egy szalagról lepakolás volt... Azért dolgozott 10 évig, mert mikor már egy hónapja szúrt a szive, és nem volt kedve orvoshoz menni, anya hívta ki neki a mentőket, műteni is kellett, és sokáig beteg volt, azután leszázalékolták, úgyhogy nem dolgozott sokat, de a nyugdíja sok, mert kap özvegyit is, meg az alap nyugdíjat is... Anya mindig figyelt rá, segített neki, amég beteg volt, de ő most anyát állandóan piszkálja, szivatja, és elhordja mindennek... Aztán még régebben, mikor 8-9 éves voltam, akkor is kitört egy nagyobb veszekedés, és megtörtént, amit nem kellett volna látnom, a mamám majdnem megölte apámat, a szemem láttára... Már fogta a kést, és vágta volna belé, de hála jó istennek kiesett a kezéből... És ezt végig néztem... Aztán, mikor ez után 20 perccel kb. levitte a kutyát sétáltatni, kérdezte, hogy megyek-e vele, mondtam, hogy nem, és megkérdeztem, hogy normális-e, hogy a saját fiát majdnem megöli, és azt válaszolta, hogy igen, és teljesen biztos lehetek benne, hogy egyszer még meg is öli, csak kicsi volt most a kés... Majdnem ott ájultam el, több hétig kórházban voltam ezután... Aztán 2-3 évvel ezelőtt történt még egy dolog... A mama apja is szívbeteg volt, de ők hozzá sose hívtak orvost, mert hogy majd meggyógyul, anya meg ilyenkor már nagyon elfoglalt volt, pislogni is alig volt ideje, nem hogy segíteni... Egyszer elvitte a mentő... Nagyon ritkán jártak be hozzá a kórházba, és a kórházzal se lehetett megelégedni, vagy megbízni bennük, mert az infúziót is csak 1-2 naponta cserélték ki, pedig 3-4 óránként ki kellett volna... Egyszóval hagyta meghalni a saját apját... Mostanában megint sok a veszekedés, és a piszkálódás, és nem csak 1-2 havonta, hanem hetente legalább 3-4-szer, és nagyon félek, hogy újra megteszi, újra ráfogja a kést, és megöli, én pedig elvesztem a szüleimet, amit nagyon nem szeretnék, hiszen jó, mi is veszekedünk, de azok egy óránál tovább nem is tartanak... Mit csináljak a mamával? Félek nagyon... És idegesít is, hogy most készülnöm kéne előrehozott érettségire (német) de nem tudok emelett, folyamatosan stresszelek, alig alszom, és ha kint van a konyhába, mert pl. kaját csinál, és apa vagy anya is kint van, ver a víz, és nagyon félek... A sok stressz miatt mostanában beteg is elég gyakran vagyok... Mit tegyek??