Hogyan minimalizálhatnám a találkozások számát?

Az a helyzet, hogy nem szeretem az apai nagyszüleimet. Elsősorban azért, mert régen sokat fúrták Anyát, (amit nem tudok megbocsátani) másodsorban pedig furák. Őrülten sznobok, pedig a pusztában születtek. Pl. azon sopánkodnak, hogy nálunk a panelban nincs bidé(vagy mi frász az). Ezen kívül nagypapám iszonyú egoista. Tudjátok, elkönyvelte magáról, hogy ő okos és tiszteletreméltó, ezért szeretni kell. Ha éppen 7643.-szor meséli a háborús élményeit, és nagymamám megszólal valamit, torka szakadtából ráüvölt, hogy ANYUKA FOGJAD BE A SZÁDAT MOST ÉN BESZÉLEK MENNYÉ FŐZNI-zeng az egész utca. Nagymamám pedig egyszerűen primitív de annyira, hogy az első öt mondata után padlót fogok. Legutóbb pl. közölte, hogy a World Trade Center léket kapott és elsüllyedt az óceán kellős közepén. Na ha náluk vagyok, sztereóban nyomják a hasonló baromságokat. (azon képesek véresen összeveszni, hogy egy doboz almalé meg van-e püffedve vagy nincs.) Egy darabig persze vicces, de estére tuti hogy migrént kapok a hülyeségtől

Apának próbáltam megmagyarázni, de persze ő nem érti ezt, azért mégis csak a szülei.

Mit lehetne csinálni szerintetek?