Ti hogy viszonyulnátok azután nagyanyátokhoz, miután egy házat, amit meg akartál volna venni, és erről ő tudott, miatta kellett eladni? A pénzre nem szorul rá, csak mindig panaszkodik.

#1! Nem tudom az írásomba hol a hiba, gondolom kimaradhatott egy betű, vagy nem tudom...

2#! Oké, tehát nincs hozzá közöm, de akkor milyen jogon is várja el, hogy én minden nap menjek, és segítsem? 2/10-ed része van, és nincs másik ilyen ház az egész városban. Nem vicc, tényleg nincs. Mind ilyen '50-es évekbeli rossz kis vályogház, felázva, a többi meg a '70-'80-es évekbeli kockaházak, amikbe egy ajtót nem vehetsz ki, mert rádszakad az egész mennyezet.

#3! A baj csak annyi, hogy amúgy lenne rá vevő. Egyik szomszédnak kéne.

#4! Nem fogprotézis. Az orvosával beszéltünk, és ő mondta, hogy nincs a mamának szüksége rá, de a professzor úr már megcsinálja, mert tudja, hogy ő a 3. akihez ment. És ugye kapja a pénzt és megcsinálja... A háza kéne, igen. Mivel ő egyfolytába a pénz körül forog, neki az a mindene, pedig tudhatná a pengővel is mi lett. Ha ő ezt eladatja, akkor majd fogad maga mellé egy csicskát, aki kedvére kiugrálja a semmiért. Nem fog találni...

#5! Igen, mert nem szorul rá a pénzre, csak kib.ásból tenné. És ha ő így alám akar tenni, akkor milyen jogon is várná el, hogy én minden nap menjek? Érjek sz.rt, nem érdekel. Ő azt hiszi, csak körülötte forog a világ, nagyapám, ha van valami baja is ugrál neki, neki lehet bármilyen baja, nagyanyám egyből rátronfol, hogy jajj ha tudná neki hogy fáj, amúgy meg ha nem látják, úgy szaladgál, mint egy vakbolond. És ezt az egész család megmondja. Egy testvérével szól, a többiekkel nem. (mondjuk egyik testvére tényleg szemét az egész családdal, de a többivel csak azért nem, mert nem ugrál neki kedvére...) Nagyapám családjából is csak egy testvérrel van jóba, nagyapám a többiekkel is, ő jár hozzájuk, de ők nem járnak, mert nagyanyám mindig csak sír nekik, meg a végén veszekedés lesz, egy 10 éves ügy miatt. Nagyanyám mindig is mocskos volt mindenkivel, mindig a keresztlányát nyomta, aki jelenleg már nem is köszön neki. Egyedül én vagyok, vagyis voltam, aki jár hozzájuk, apámék 2 hétbe egyszer, én viszont szinte naponta. Egy héten 5-6x minimum elmentem. De ezután. Mindenki megmondja, régi szomszédai is, hogy nagyapám jó ember, nagyanyámról meg inkább le se írom miket mondanak. Én elvoltam vele, de ezek után nem tudom, van-e képe elvárni, hogy menjek hozzá. Amúgy a házat meg tudnám venni, ha ő ideadná a részét, de van olyan mocskos, hogy nem adja. Nagyapám is mondta pedig neki, hogy ne csinálja ezt, de nem érdekli. Nagyapám segít nekünk is, segítünk neki mi is, de nagyanyám csak elvár mindig mindent. Nagyanyám nagyapám örökségét is elszórta már, komplett tanyát örökölt volna nagyapám, nagyanyám meg bevágta a hisztit, hogy neki új ereszcsatorna kell, és adják el. Akkor eladták 1 millióért, most cserélt gazdát, 46 millió+áfáért. Csak ennyire szemét ember nagyanyám. Én voltam vele egyedül jóba, de itt én is befejezem. Még egyszer elmegyek, megmondom, hogy döntsön, mi kell neki, én, vagy a kis pénze, amire ráülhet, de ha eladja, akkor nyugodtan fogadhat maga mellé valakit, mert én befejeztem. Ha neki az többet ér, akkor nem vesztek vele semmit.