Hogy mondjam meg a nagymamámnak, hogy ez túl sok, és kicsit vissza kellene fognia?

Nagyon bunkónak érzem magam, hogy azt akarom kérni, hogy kevesebbet "segítsen" nekünk a nagymamám, de jelenleg az a helyzet, hogy már kellemetlen amit csinál.

Az nagyon jól esik, hogy kigazol a kertben, mert én és a férjem rengeteget dolgozunk, nincs időnk a kertre (én hétvégén is dolgozom, mert pláza), és az is figyelmes, hogy átjön hozzánk, és kitakarít (habár ez már kicsit zavaró, nincs semmi privát szféránk), de már másoltatott magának postaláda kulcsot, és kiveszi a leveleinket, a csekkeket elviszi befizetni (utólag persze kifizetem neki), ezt esetleg megkérdezhette volna. De ez is csak kedvesség, hogy nekem ne kelljen sorba állni a postán (mondjuk az ismét csak sok, hogy kinyitja a leveleket..).

De ami viszont már túl sok...

Átnézi mindig a szemetünket, szétválogatja, és amit ő még fel tud használni valamire azt elviszi, a többit pedig a szelektív hulladékgyűjtőbe teszi. Ez szerintem egyrészt kicsit gusztustalan, másrészt olyan érzést kelt, hogy semmit nem dobhatok ki, mert mindent meg fog tudni rólam...

Aztán mi a férjemmel kidobtunk olyan ételszállító edényt, aminek nem volt jó a fedele, nem záródott, így használhatatlan volt. Utána még tettünk rá szemetet, ételmaradékot, stb.

2 nappal később pedig a nagymamám abban hozott nekünk süteményt!

Nem csak kiszedte a szemétből, de utána ételt szolgált fel nekünk benne. És akkor elvárja, hogy azt együk meg. Hát nem tudom...

Lassan olyan érzésem van, mintha óvodások lennénk, semmi magánéletünk nincs, mostmár azon is izgulunk, hogy nem nyit-e ránk valamikor.

Megbántani nyilván nem akarjuk, de ez nem állapot.

Hogyan kellene megkérni, hogy kicsit kevesebbet "segítsen"?