Egyet értesz azzal, hogy teljesen természetes az, hogy egy nagyszülő jobban szereti (vagy közelebb áll hozzá) a lánya gyerekét, mint a fia gyerekét?

Jó kérdés ,én se láttam még! Akinek nem tetszik,nem kattint rá és főleg nem pazarolja az időt a fröcsögéssel ugyebár! Már persze ha nem direkt ezért jár ide!:)

A kérdésedre válaszolva! Én most úgy érzem,hogy nem alakulna ki az a kötődés a fiam gyerekével,mint a lányoméval! De ezt lehet csak most gondolom,mert még csak a lányomnál van gyerek és első unoka és imádom mindenek felett! Valószínűleg ha megadatik és a kezembe foghatom majd a fiam gyerekét is,ugyanúgy fogom szeretni mint az első unokát,de ott már nem lesz meg a nagymamaság újdonságának varázsa!:)A másik pedig,hogy ...na ezt most hogy írjam,hogy ne kössenek belém....szóval a lányomé az tuti a miénk,de ugye a fiamé...! Előre bocsi a leendő menyemtől!:)

Egy viszont tuti biztos! A menyem szülését nem fogom végig idegeskedni és aggódni úgy mint a lányomét! Annyira sajnáltam és úgy szerettem volna rajta segíteni és megőrültem a tehetetlenségtől,hogy látnom kell a saját gyerekemet szenvedni! Na ez a menyemnél már nem lesz! Hála istennek!

Egyszer olvastam valahol, hogy pl egy nagyszülő abban biztos lehet hogy a lánya gyereke a lánya gyereke.. Hiszen ő szülte. De abban nem lehet biztos, hogy a fia gyereke a fia gyereke. Ha érted.

Ez érdekes de sokszor ez miatt távolságtartóbbak, és nem is azért mert ez tudatos lenne, persze arra is van példa.

Utolsó, ezek szerint jól gondoltam.

Én ezen sokat gondolkodtam régebben, és ugyanez jutott eszembe.

A lánytól született gyereket nem szülhette más. Viszont a fiának a párja összefekhetett bárkivel és emiatt kialakulhat olyan helyzet, hogy a lánya gyerekét szereti jobban.

Nem minden esetben lehet ez így, de olykor tuti.