Valaki egy kis lelki támogatás?

Úgy érzem romokban a családom, nincs ahova mehetnék.

Először is a kisebb problémám h nagymamámnak be nem áll a szája. Például este néznék egy filmet és ő monológ szerűen mondja ami eszébe jut. Hiába mondom neki h nézni szeretném a filmet, utána 10 percig csöndbe van majd megint kezdi.

2. A nagypapám fekvőbeteg, semmit nem képes magától megcsinálni, ennek örömére egész nap mamámat ugráltatja. Mamám sokszor kiabál vele, van h meg is veri. Ez magában még nem is akkora probléma. CSAK HOGY tesóm lassan 4 éve odamenekült mamámhoz nevelőanyám elől. Nagyon sajnálom szegényt h ezt kell hallgatnia, de meg is értem, én sem bírom nevelőanyám. Ja és akkor ott van még h mamám nem nagyon szeret takarítani. A hűtőszekrény kilincsén 2-3 mm-es koszréteg van, nincs gusztusom hozzányúlni. Az evőeszközök ragadnak... stbstb. Nem is értem h bírja ezt tesóm.

3. és egyben legnagyobb gondom, apám 5 éve megcsalta anyukám a mostani nevelőanyámmal. Azóta együtt élnek. Nevelőanyám folyton szekál engem, múltkor meg akart verni, sikerült kilökdösnöm a szobámból és kizárni, aztán kiugrottam az ablakon és befutottam az erdőbe (tanyán lakok és kb 200 méterre van egy erdő) és 2 órán keresztül csak sírtam. Majd apám hazaért és utánam jött és hívott h menjek haza. Én mondtam h nem fogok, erre odalök egy laza "egyébként szereted a kisgyerekeket?" kérdést. Leesett rögtön, nevelőanyám TERHES (ő 43, apám 48 kell még az a gyerek...) szóval 4 hónap múlva kistesó... Annyira egyedül érzem magam. Egész nap a szobámban ülök és ordíttatom a zenét.

Szerencsére már csak 10 hónapot kell lehúznom ebben az őrültek házában, aztán felköltözök pestre anyukámhoz. Valaki tud adni egy kis lelki segélyt erre a 10 hónapra?:D

Ja és bocsánat h kisregényt írtam, de megőrülök.

14/L