Meghalt a papám? Normálisan dolgozom fel? 18/l

Nézd, mindenki máshogy dolgozza fel a szerettei halálát! Amikor megtörténik akkor sír az ember aztán egyre kevesebbet sírunk mert el kell fogadnunk a halált! Fel kell dolgoznunk a halált, azt hogy nincs többé! Az elején nagyon fáj aztán arra gondolunk hogy bárcsak még élne és beszélhetnék vele de már nem lehet! Nekem elsőnek a mamám halt meg. Aztán anyu és utána papa, a mamát és anyut még gyerekként vesztettem el! Baromi nehéz volt átélni... El sem tudom mondani mennyire! Fogadd őszinte részvétemet még így ismeretlenül is és ha esetleg az segítene akkor nyugodtan írj rám privátban! A halál az élet végszakasza és mindannyian eljutunk a magunk halálsorára a magunk idején...

Gyászolj,sírj, emlékezz!!

Ez teljeen természetes. Az agyad még nem tudja ezt igazán felfogni, hogy nincs többi.

Részvétem.

Részvétem. Nehéz elfogadni egy szerettünk halálát, pláne ha sok emlék köt össze minket vele.

Én például ennek az ellentéte vagyok, ha feldolgozásról van szó. Az elején olyan, mintha meg sem történt volna. Mármint olyan kicsit, mintha az agyam tagadná. Alig érzek valamit. Aztán ahogy telnek a hetek, hónapik, úgy realizálódik, hogy tényleg elment, nincs többé. Olyankor jön a sírós rész.

De akár tetszik, akár nem, ez az élet része, és egyszer mindenki elmegy. Örülj a sok közös szép emléknek, és hogy ilyen sokáig veled lehetett, ilyen hosszú életet élhetett. Ha rá gondolsz, próbálj ne a halálára gondolni, hanem a szép emlékekre. Nekem ez segít elviselni a tudatot, hogy többé nem láthatom őket.

Nekem tegnap hunyt el a nagyapám.

Egy percet nen aludtam most menni kellene dolgozni. De ha kirúgnak is képtwlen vagyok bemenni.

A sírás bármennyire hihetezlen segít. Idő kell, míg az ember elfogadja, hogy nincs többé. Nem megszokja, mert azt nem lehet. Csak elfogadjuk. Adj időt magadnak. Én is ezt teszem.

4, Részvétem!

Nem tudom, mennyire vagy vele tisztában, de egyenesági rokon halála esetén 2 nap szabadság jár, törvényileg kötelező.

Nyugodtan szólj, hogy nem mész, mert pontosan emiatt van!

Fogadd részvétemet!

Normális amin most átmész. A gyásznak vannak folyamatai, de azon belül nagyon egyéni, hogy ki, hogyan dolgozza fel. Az is normális ha sokat sírsz, az is ha egyáltalán nem, ahogy az is, ha hol rádjön a sírhatnék hol nem. Eleinte az agy tagad, aztán jön a bűntudat, majd elfogadja a tényt, hogy sajnos már nincs köztünk és lassan visszatér minden a kerékvágásba, csak az emlékek maradnak. Hogy ez kinék mennyi idő, vagy egy egy szakasz meddig tart, az nagyon változó. Én az a típus vagyok, aki nem tudott sírni, egyszerűen nem ment, szerintem egy enyhébb sokkot is kaptam (otthon halt meg a mamám, váratlanul). Attól még mélyen gyászoltam, borzalmasan nehéz volt, de kifelé ebből semmi se lászott. Gyászolj úgy, ahogy érzed. Ha sírnod kell sírj, ha épp nosztalgiázni van kedved és nevetni a viccesebb emlékeken tedd azt!

Én így voltam mamámmal csak 19 évesen. Én 14 éves koromtól náluk is laktam.

Első 2 napban pl sírni se bírtam.

Sztm ne legyen büntudatod.

Papád is azt szeretné hogy minnél hamarabb jobb legyen és boldog legyél.