Toxikus családtag: mi lehet a megoldás?

Most nem szeretnék regényt írni, szóval röviden annyi, hogy anyukám egyedül nevel engem, ezért a nagyszülőkkel élünk együtt. Nagypapám fiatalkorában alkoholista volt, de mióta kiderült, hogy cukorbeteg, nem iszik alkoholt, mert nem szabad neki.

Ő egy borzasztóan igénytelen ember: soha nem fürdik tusfürdővel, hanem mindig csak puszta vízzel csutakolja le magát, és ennyi. Az összes körme fekete, mert soha nem mossa ki alatta, illetve nem vágja le. Sosem takarítja le maga után a wc-t, és még benne is hagyja a 💩-t.

Az a baj, hogy nem jön rá magától ezekre az alapvető dolgokra, és nincs senkire tekintettel (azt hiszi, hogy ő csak egyedül lakik itt).

Ha valaki mer neki szólni valamit, akkor 1. még neki áll feljebb, és ordít/káromkodik, 2. elkezd verekedni.

Ma reggel anyukám és nagymamám összeszedték a bátorságukat, és szépen, normális hangnemben megkérték őt, hogy ezentúl legyen szíves összetakarítani a wc-t maga után, és húzza le a 💩-t, mert undorító, amit csinál, és nem csak ő lakik itt egyedül, de ő azonnal elkezdett kiabálni, hogy nekik mindig bajuk van vele, hol kente ő össze a wc-t, bevágta a fürdőszoba ajtaját, káromkodott, elmondta nagymamámat minden ganajnak, majd kiszaladt az ajtón.

Ez majdnem minden héten lejátszódik, és attól tartok, hogy teljesen rá fog menni a mentális egészségünk erre az állandó stresszre, idegeskedésre és rettegésre, mert itt csak rettegésben lehet élni. Annyira kiszámíthatatlan ez az ember, hogy sosem lehet tudni, mikor hogyan reagál a dolgokra, illetve mikor vagdossa az ajtót.

Én eleve gyengébb lelkű vagyok, ezért mindig nagyon félek amikor valaki agresszívan viselkedik a közelemben.

Ugye nem kell majd 10 év múlva terápiára járnom emiatt? Kérlek, nyugtassatok meg, hogy nemcsak nálunk van ilyen ember a családban, mert most egyáltalán nem látom az alagút végét..😥