Nálunk lakik a nagymamám és ez a legrosszabbat hozza ki belőlem?

Hozzánk költözött a nagymamám mostmár jó pár éve. Nagyon szeretem, tényleg rengeteget segít nekünk mindenben, nagyon kedves és minden, de valahogy nem tudok együtt élni vele, terhesnek érzem...

Folyton a konyhában van, ezért sokszor kiakadok, hogy nem lehet tőle semmot csinálni. Lehet, hogy én reagálom túl, de egyszerűen annyira idegesítő, hogy nem lehet bemenni úgy a konyhába, hogy ő nincs ott. Ha mégis neki állnék valamit csinálni a konyhában, akkor folyton belszól mindenbe, szerinte nem vagyok képes semmire. Csak ő tud főzni a családra.

A mindennapokban nem tudok egy olyan dolgot csinálni, hogy ne szólná le, félek bárminek neki állni a közelében, mert úgyis az lesz, hogy nem jó és elkezd okoskodni, hogy mièrt nem... Mindenbe amit csinàlok beleszòl.

Nagyon szeretem őt, és borzasztóan érzem magam, hogy az utóbbi időben olyan nehezen megy az együttélés. Egyszerűen idegesít a jelenléte, pedig szeretem!

Szerintetek ez normális?