Nálunk lakik a nagymamám és ez a legrosszabbat hozza ki belőlem?

Normális hogy zavar hogy a saját otthonodban nem úgy tudsz tevékenykedni mint ahogy szeretnél mert folyton beszól a nagymama. Plusz, néha már akármennyire is szeretünk valakit tud sok lenni. Már a jelenléte is terhelő.

Kell az embernek az egyedül lét, hogy elvonulhasson.

Ha jól értem a mama pont a konyhát foglalja ami a ház lelke.

Azért tényleg zavaró egy idő után hogy bár te vagy otthon neked kell alkalmazkodni.

Mindenkinél betelik egyszer a pohár

Én csak annyit válaszolnék rá, hogy: jól van az úgy mama, vagy: én így szeretem.

Sokat nem tehetsz ellene. Vagy ezek, vagy begorombulsz, kiteszed a konyhából, esetleg elküldöd a fenébe. De ha átteszed a nappaliba, akkor meg ott fog mindenbe beleokoskodni.

Sajnos ő a tipikus vénasszony, aki a konyhában élte le az életét, csak ott érzi magát úm. nyeregben, mert csak a főzéshez ért. :/

Nekem anyám ilyen, 70-en felül van már, én főzök meg takarítok rá, mert elég rozoga már szegény.

Neki se jó semmi, de én elengedem a fülem mellett és azt mondom: jó, anya, én így főzöm ezt, megkóstolod, ha nem jó, nem kell megenni. Jó, anya, én megcsinálom most a takarítást, ne foglalkozz vele, ha nem jó, megcsinálod még egyszer magadnak. És így tovább. SOHA nem csinált még meg semmit még egyzser.

Szerintem ők csak érzik, hogy egyre csúsznak ki a kezükből a dolgok, és bizonyítani akarják, hogy igenis meg tudják csinálni, és igenis ők is jók még valamire.

Szerintem meg kell próbálni türelmesnek lenni, egyrészt, mert egyszer mi is idősek leszünk, és akkor nekünk is jól esne, ha türelmesek és szeretetteljesek lennének velünk. Másrészt, egyre kevesebb idejük van már hátra, amit velünk tölthetnek...