Nagyszülőknél nagyobb gyerekekkel kinek hogy telik a látogatás?

Az én lányom 16 éves, de minden nap felhivja a mamát telefonon. De ha találkoznak, akkor is alig tudunk elszabadulni, annyit beszelgetnek. Pedig anyum is már 84 éves. Imadom hogy mindig van témájuk.

De lehet együtt sakkozni, társasozni, kártyázni, filmet nézni is. És nem kell állandóan kommunikálni egymással.

Kisebb korukban még elvoltak, de ahogy nőttek sajnos vagy nem, de eljezdték unni őket.

Anyós mindig a nehéz gyerekkorával jött, hogy neki mennyit kellett otthon dolgoznia (nagy kamus az öreglány).

Ez meg ez aztán mennyire érdekli a mai kiskamaszokat?

Anyám meg csak beült velük a TV elé és a szokásos közhelyes kérdések.

Sajnos egyik sem egy fiatalos, szellemileg is friss, jófej nagyi, inkább panaszkodós semmi sem jó soha tipusok. Fiatalon is ilyenek voltak.

Nem tudnak titkot tartani, így cinkosság sem tudott kialakulni.

Nagyon remélem én jófej nagyija leszek az unokáimnak.

Én mondjuk imádtam mamáékkal beszélgetni addig a pontig, hogy "milyen a suli, milyen jegyeket hoztál" - és társai.

De szerencsére megértették, hogy ne fárasszanak ezzel, cserébe süteményekről, sütésről beszélgettünk, közösen készítettünk valamit, stb. Imádok sütni azóta is, pedig akkor 8-10 éves voltam, most már lassan 40.

Nagyobb ünnepeken ebédre összegyűlik nálam a család, én vagyok a nagyszülő.

Az unokáimat 10-12 éves korukban ismertem meg, most már 25, 27 évesek. Szeretjük egymást, de az első éveket már nem lehetett pótolni, ez már más. Szóval az ünnepi ebéd után általában, ledőlnek szundizni. Inkább, mint látványosan unatkozzanak...vagy mobilozzanak.

Ha valamit segíteni kell, akkor tudunk beszélni, van téma, de egyébként elég vontatott a társalgásunk.