Ez mennyire jellemző a mai 50-es, 60-as korosztályban?

57 éves nő vagyok, párom 63 lesz. Vásárolni többnyire együtt játunk, mert kocsival megyünk és ő vezet, de együtt szedjük össze, hogy mire van szükség otthon. A hétvégi mosást semmi pénzért át nem engedné, sokszor főz is. Többet mosogat mint én (utálom csinálni). Reggel könnyebben kel, szóval a kávéfőzés az ő dolga én meg ágyba kapom. Elhoz melóba, értem is jön délután (OK, nagyjából útba esik az én melóhelyem az övé felé). Családi programot igyekszünk sokat szervezni, ezt a részét ő nem szeretni, meg többnyire már neten intézem, az meg nekem jobban megy. Az idei nyaralás kifejezetten az ő kedve szerint lett kitalálva, de persze mindenki véleménye meghallgatásra került (1 gyerek lakik még velünk, ő is jön), és teljes volt az egyetértés, már nagyon várjuk. Párom már kb. a napokat számolja, hogy mikor indulhatunk.

#7-sel ellentétben én az eggyel (sőt kettővel) korábbi korosztálynál sem tapasztaltam ezt, nevelőapám is sokat elvégzett a ház körül, főzni is tudott, be is vásárolt (ő már nem él); öccse is ilyen, ráadásul még ezermester is. Anyósom-apósom esetében is azt tudom mondani, hogy após bármit megcsinált, megszerelt, de ugyanakkor főzött/takarított is ha kellett.

Bőven ismerek a miénkhez hasonló korosztályt, nem látom, hogy az általad írtak lennének az általánosak.

Itt a GYK-n sokkal gyakrabban olvasom a gyerekeim korabeli nőktől azt, hogy a párjuk nem hajlandó kivenni a részét semmiból.

Apósom (67 éves) megy minden reggel a boltba, felporszívóz amíg anyósom főz és utána el is mosogat. Megcsinálja a ház körüli munkákat és együtt kertészkednek.

Örülök, hogy a férjem ezt a mintát látta otthon, mert mi is szépen összedolgozunk itthon.

Nálunk nagyon vegyes a kép a tágabb családban.

Volt férfi aki besegített, volt aki szinte az egészet csinálta, volt aki fele-fele arányban és volt aki semmit.

Apósom ilyen, anyósom most kezd rájönni, hogy a férfi is tud mosogatni, bevásárolni. 55 évesek.

Apukám sosem volt egy léhűtő csicskatartó, minket is úgy nevelt, hogy sose függjünk senkitől. Ő elmúlt 60, mindent megcsinál, amit kell. Ritkán van, hogy valamit megkérdez, amiben nem biztos (pl foltos ruha, vajon mivel szedje ki vagy egy új recepthez valami különleges hozzávalót honnan vehetne), de egyébként önálló.

A férjemmel 30 év alattiak vagyunk, két gyerek, saját ház. Sosem volt abból vita, hogy házimunkát kell csinálni, katona is volt meg kollégista is, neki természetes, hogy elpakol és tisztaságot tart.

A családunk egy részében is ez volt.

Nem mindenkinél, de pl két nagynénémnél igen, vőlegényem anyjánál- nagyanyjánál is ezt látom.

A szüleimnél nem, mert anya elég világosan megmondta, hogy ő nem cselédnek ment, hanem feleségnek :)

Én is ezt láttam otthon, én megfogadtam, hogy nem kívánok ilyen életet magamnak.

Amióta mi gyerekek kirepültünk, sokat változott a szüleim viszonya, szerintem jó értelemben, mostmár azért apu is többet vállal, de sajnálom, hogy ebben nőttem fel.

Én olyan férjet kerestem magamnak, aki ennek a szöges ellentéte, pedig ha valakinek sz*r apa mintája lehetett, az éppen ő. Ha kicsit kezdene elkényelmesedni (pláne gyerekvállalás környékén volt jellemző, amikor én ugye otthon voltam és sokmindent megcsináltam mire hazaér), akkor meg szépen visszarángatom a földre, hogy én "nem erre szerződtem". :)