Ez normális vajon?
Meghalt nagymamám a héten, de amúgy egész jól érzen magam.
Hétvégén sokat voltunk vele és ápoltuk, akkor sírtam mint atom, de most meg mintha nem érdekelne és úgy érzem ezzel rosszat teszek hogy nem érzem rosszul magam.
Konkrétan a legfontosabb ember volt az életemben.
Miérr nem vagyok sza*ul??
Kérlek, fogadd részvétemet!
Nagypapaként írom, akiről az unokája körülbelül ugyanazokat mondja, mint most te a nagymamádról: nagymamádnak szép élete volt, szeretetet kapott, ennél több nem kell.
Kimondtad, ami számít: a legfontosabb volt az életedben.
Az, hogy most miként érzed magadat, mellékes. Lehet, hogy pont azért, mert az emléke, a tanítása oly mértékben a részeddé vált, hogy magadban hordozod a személyiségét, szinte benned él tovább.
Ha meg valamikor egy szó, egy illat, egy hangulat hatására kitör belőled a zokogás, azt se szégyelld, az is rendjén lesz.
Ha tudsz, adj tovább valamit abból, amit eddig te kaptál a nagymamádtól!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!