Normális gondolat volt ez tőlem nagymamám kapcsán?

Figyelmesen olvassátok el kérlek és ne vádoljatok azzal, hogy a halálát kívánom, meg ilyenek. Aki pedig közeli viszonyt ápol(t) a nagymamájával, az tudja, hogy nem minden nagyi aranyos.

Nagymamám 81 éves, nincs a legjobb eü állapotban, de nem is olyan rossz, el tudja látni magát meg ilyenek. Ő mindig is olyan volt, hogy kimondta, amit gondolt, nem törődött a megfogalmazással, illetve azt csinálta, amit jónak látott, nem érdekelte, hogy másnak ez nem jó. Nekem mindig is egy teher volt vele beszélni és találkozni, mert azon aggódok mindig, hogy mikor mond vagy csinál valamit, amivel felcsesz, megbánt, és még csak meg se tudom vele beszélni, hogy hagyja abba. De nem csak velem ilyen, mindenkivel. Nem is szeretem, ha eljön a családi eseményekre, mert én még egy nyugodtabb ember vagyok, de nővérem kirobban egyből, és akkor hangosan veszekszik vele, nagymamám meg nem tudja befogni és tovább mondja a dolgokat. Én sokszor próbálkozom még mindig, kedvesen beszélgetek vele, beavatom dolgokba, de tarthat az kb 2 percig, mert megint szemétkedik valamit.

Egyik nap megkérdezte, hogy véletlenül nem akarok-e gyereket most. Nem, nem akarok, 28 éves vagyok, még nem vagyunk házasok a párommal és még 2 éve se vagyunk együtt, úgyhogy azt mondtam neki, hogy nem. Kérdezte, hogy mikor akarok, mondom olyan 3-4 év múlva. Most ne kezdjetek bele légyszi abba hogy akkor csak fogyatékos gyerekem születhet meg ilyenek, ez nem igaz :D Na, erre az volt a válasza, hogy ő akkor már lehet nem fog élni. Ez felcseszett, mert ez tök olyan, mintha csak azt akarná, hogy neki legyenek tőlem is dédunokái, hogy ő babázhasson, de az lényegtelen neki, hogy én mikor állok készen és mit akarok. Aztán ami miatt feltettem a kérdést, az az, hogy az a gondolat ugrott be a beszélgetés után hogy lehet jobb is lenne, hogyha mire gyerekeim lesznek, ő már nem élne. Ennek az oka az, hogy tesómnak van kettő, és nem bánik velük a legjobban. Ő mindig azt mondja, hogy mennyire szereti őket, de hát ez is ilyen önző szeretet, ő hadd csináljon velük azt, amit akar, az, hogy a gyerekeknek épp nem jó, nem baj. Minden alkalommal, ha van egy családi esemény és ő is ott van, akkor legalább egyszer, de inkább többször rászól mindenki, hogy ne csinálja xy dolgot. Mert rángatja őket, szólítgatja és amikor nem reagálnak csúnyán beszél, hülyeségeket kérdez tőlük, belenyúl a baba szájába, olyan erővel puszilja meg őket, hogy fáj nekik, meg ilyenek. Amikor mondják, hogy mama ezt ne csináld, akkor ilyeneket mond, hogy "nem is csináltam ezt", "dehát én csak szeretem őket", "de ő is akarja (látszik, hogy nem akarja)", "nem fogok megsértődni csak azért sem", "azt csinálok amit akarok, ti meg mindig bántotok". Én nem akarom, hogy ugyanez legyen az én gyerekeimmel is. Tényleg nem tud viselkedni...