Szülők ez mennyire van rendjén ?!

#27

25-ös vagyok. Hát figyelj, az én férjem szülei is kezelik bizonyos dolgokban úgy a gyereket, hogy az engem zavar vagy idegesít. Például ha éppen idiótán viselkedik a gyerek, mert minden bizonnyal valamiért zavarban van, akkor elhasal a földön, és pofákat vágva mindenféle oda nem illő vagy összefüggéstelen zöldséget hord össze. Nekem az a stílusom, hogy laza maradok, és azon kívül, hogy felhívom a figyelmét, hogy felkelhetne, jókedvűen kb. leszarom, mintha leült volna kisautózni. Majd feloldódik, abbahagyja. Ők viszont befeszülnek, és csalódott hangon, néha zavart, fojtott idegességgel dorgálják és nyaggatják, hogy "nem szabad, szépen viselkedjél, naaa, nem vagy te ilyen". Szerintem ettől, ahogy minden figyelem ráirányul, és az a figyelem mind negatív, csalódást és szégyent érzékeltet, csak még jobban zavarba jön a gyerek, és még hülyébben viselkedik. Meg jönnek azzal, hogy "keljél fel, megfázol, piszkos lesz a ruhád". Erre meg a saját gyermekkoromból emlékszem, mennyire idegesített, mert nem fázom és nem érdekel a ruhám, nem a tiszta padlótól lesz piszkos, és különben sem azért mondják, hanem azért, mert cikinek tartanak, de még hülyének is néznek, hogy ezeket az indokokat majd komolyan beveszem. Rossz érzés volt.

Na. De ezek nem olyan dolgok, amiktől leszakad az ég, vagy megnyomorodik a gyerek. Nem is szólok nekik miatta. Majd ha egyszer esetleg a gyerek szól, hogy hagyják már őt békén, akkor szól.

Ez csak egyfajta ellenszenv az anya részéről, akit zavar, hogy az ő szájízéhez képest mások más stílusban közelítenek a gyerekéhez. Alapvetően nem reális indok arra, hogy ne engedje nekik. Én is tudatosítottam ezt magamban. Nyilván a saját anyja stílusa jobban hasonlít az övére, jobban tetszik neki. De akkor sem kéne ennyire kivételeznie vele. Ha visszagondolna a gyerekkorára, biztos rájönne, hogy ő is jól kijött gyerekként olyanokkal is, akik egész mások voltak, mint a szülei. A ti gyereketeknek is megfelelhetnek az apai nagyszülők is a maguk stílusával.

Hát, kérdező, ezért szoktam mondani, hogy addig nem, hogy ne szaporodjon senki, de ne is házasodjon, ha ennyire nem tud határt kijelölni. Erre te is egy 5 *-os példa vagy, gratulálok!

Azért ennyire ne hozz már szégyent az apuka megnevezésre, hogy nem ülteted le az asszonyt megbeszélni, hogy anyukáddal KONKRÉTAN mi a baja. Ha meg nem lenne hajlandó, szereznék kitöltetlen válási papírokat, hogy ha egy hónapon belül nem mondja el egyértelműen, mi a nyűgje anyukáddal, akkor ezeket gyönyörűen kitöltöm és innentől oldja meg az életét nélkülem. Valahogy sarokba kell szorítani,ha tetszik, nem tetszik. Ha már méltóztattál így leszerepelni, mint férj és apa...

Ennyire zavar hogy nem a te anyád vigyáz a gyerekre? Nem az a lényeg hogy együtt pihentek a feleségeddel? Ha ennyire nem bírod elviselni ezt, akkor mondd a feleségednek, hogy nem mentek sehová, maximum a gyerekkel. Vita lezárva.

A párom is megőrült miután gyerekünk lett. Anyósomék háza tiszta kosz a macskáktól, itt ott szar meg pisa található, de persze a gyereket vigyük oda. Én felvilágosítottam hogy ez igénytelenség, még ha az anyjáról van is szó. Egyébként elég ambivalens a kapcsolatuk. Törődik vele de sokszor pedig szinte megveti. Most pedig úgy érzi hogy szinte tartozik az unokával az anyjának meg a testvéreinek. Nonszensz.

Egyébként ezért nem fogok megházasodni, sőt gyerekem is egyedül lesz legközelebb, mert nekem ne huhogjon senki :')