Szülők ez mennyire van rendjén ?!

"A helyett hogy megbeszéljék azt hogy mindnekinek jó legyen ne csak az egyik félnek"

. Te talán ezt teszed?

Szerintem semennyire.

Én se kedvelem az anyósomat, ahogy ő sem engem (én vagyok a nő a kapcsolatban), de eszembe se jutna, hogy nem vigyázhat a gyerekemre. Hiszen szeretne, meg a gyerek is szívesen megy. És a nagyszülő nagyon is fontos egy gyerek életében.

Szerintem kicsit be kellene keményítened

Jogos a felindulásod, de azt is jól érzed (és ezért tisztelet jár), hogy ezt erőből nem lehet megoldani, mert ha te bekeményítesz, akkor a feleséged is be fog, és gyorsan rossz irányba fordulhatnak a dolgok. Valóban beszélni kell róla többször, újra és újra, mert a feleségednek is meg kell értenie, hogy ez egy elég komoly dolog. Nyugodtan fejezd ki, mondd el, hogy ez neked (és szüleidnek) mennyire bántó, akár sértő, fájdalmat okoz, hogy bár te ugyanúgy részt veszel a gyereknevelésben, és a feleséged semmi konkrétumot nem tud felhozni a szüleid ellen, mégis ennyire nem bízik bennük.

Nagyon "kemény" ultimátumot nem adnék a helyedben a feleségednek, amit itt egyesek ajánlgatnak, hacsak nem akarod, hogy gyorsan lejtmenetbe forduljon a házasságotok (mindegy, hogy igazad van-e vagy sem, sokat nem érsz vele, ha egyébként jó a házasságotok és nem "célod" a válás).

Milyen gyakran találkoznak egyébként a te szüleid a gyerekkel? Ha ott vannak nálatok vagy ti náluk, akkor mennyire engedi a feleséged, hogy intézzék a gyerek körüli dolgokat? Etetés, játék, pelenkázás, altatás stb.?

Az hogy nem bízik bennük túl általános, próbálja meg megfogalmazni, hogy mitől fél, miben nem bízik bennük, mi aggasztja, mit tennének vagy nem tennének ha rájuk lenne bízva a gyerek (ráadásul nem 2 napról van szó, hanem pár óráról).

A fenti kérdéseket átbeszélve azt kérheted, hogy ha rögtön nem akarja rájuk hagyni 2 órára, akkor kezdjétek fél órával, menjetek el sétálni, aztán 1 órára, vásárolni stb., addig vigyázzanak rá a szüleid, és így szépen fel lehet építeni a rendszert.

Egyébként nekem is olyasmi jutott eszembe, amiket a 13-as írt, abból a mondatodból, hogy te egyke voltál, de felneveltek, "túlélted" - szóval lehet, hogy semmi súlyos indok nincs, de vannak esetleg ilyen "apróságok", ilyen megjegyzések, hogyan kommunikálnak a gyerekkel stb.

Ezeket nehéz megfogalmazni, vagy ha feleséged magának meg is fogalmazta nem akar belerondítani az egyébként mondjuk jó kapcsolatba, de abban viszont igazad van, hogy akkor mondja meg korrekten, hogy ilyen és ilyen okok miatt nem szeretné rájuk bízni, viszont adott esetben neked (esetleg szüleidnek) ezeket el kell fogadniuk. De ezeket azért általában észre lehet venni, mert mondjuk a feleséged jelzi a nagyszülők felé, amikor ilyesmit mondanak vagy pl. nincs betartva az evésre vonatkozó kérés stb. 17-es voltam.

A bizalmatlanság. Nem bízik abban,hogy a te szüleid is ugyan olyan jó nagyszülők lennének,mint az övé. De a legszomorúbb,hogy benned sem bízik,hiszen ha te oda mernéd adni a gyermekedet nekik egy egy órára,akkor biztos nem fogják a kicsit bántani.

Ezt én nem hahynám.a helyedben,ha tényleg nem lenne a gyerekkel ott semmi gond. Igazából ezt te látod.

"Kezdem megérteni miért van olyan sok válás gyerek születése után ! Sokan a legdrasztikusabb megoldást válasszák. A helyett hogy megbeszéljék azt hogy mindnekinek jó legyen ne csak az egyik félnek"

Nos, lathatoan nálatok sem működik a megbeszélés, mint sok más párnál sem