Hiába költöztem el a nagyszüleimtől, itt is ugyan úgy utolér a kettősségük, ami sok esetben engem is teljesen lehúz.Mivel szigorúak,és uralkodóak voltak,sokszor nem lehetett saját véleményem,hozzájuk kellett igazítanom. Mit tegyek?

Otthon is állandóan a befolyásuk alatt voltam,nem volt saját,szabad életem, saját elképzeléseim,mert csírájában eltapostak minden törekvésemet. Gyerekként is szorongó voltam,főleg a családi körülmények miatt.Azt hittem,ha elköltözöm,messzebb tőlük,akkor már abszolút tojni fogok rá,hogy mit mondanak, hogyan beszélnek másokról,vagy engem,hogyan szapulnak.. Ennek ellenére,ha 3-4 napig nem hívnak,már rosszul érzem magam,és elkezd kattogni az agyam,mi van ha nem lesznek többé...Mind a kettő idős,és elég betegesek is.Sokszor azt érzem,hogy mivel kiszakadtam a komfortzónámból,nem találom a helyem a világban.nem vagyok boldog,és nem tudok az lenni,bármennyire is próbálkozom. Rengetegszer kerülök olyan állapotba,hogy pszichológushoz akar vinni a barátom,és a családja,mert nem bírják elnézni,hogy szenvedek.Rettentő kettősség van bennem irányukba, olyan sem veled, sem nélküled...Ez mitől alakulhatott ki bennem,és hogyan tudnék gátat szabni az érzéseimnek? Az,hogy nem hívom őket,nem opció,mert akkor amiatt is rosszul vagyok,ha nem tudok velük beszélni.