Tényleg mi vagyunk a rosszak, ha nem engedjük a nagymamámat visszaköltözni?

Elég bonyolult helyzet.

Mivel a nagymamám egyedül élt és segítségre szorult, a családommal hozzá költöztünk (addig albérletben éltünk), mindenben mi segítettünk neki mind fizikailag, mind anyagilag. A ház felújítását is mi fizettük, szerencsére mindent lepapírozva. Erre nagyjából 2 éve nagymamám kibökte, hogy költözzünk, mert eladja a házat a nagybátyámnak és 1 hónap múlva ő fog beköltözni. Végül 3 hónap alatt találtunk helyet ahová menni tudtunk, addig folyamatos volt a veszekedés, hogy mikor húzunk már el. Először a nagybátyám is ellenünk volt, mert nem hitte, hogy milyen nehéz a mamával élni és az elején azt sem fogta fel, hogy a pénzünket onnantól neki kellene egy összegben kifizetni és ez a vételár nem csak jelképes, majd besokallt és felajánlotta nekünk megvételre a házat. A vételár 3/4-e az amúgy nekünk járó pénz volt. Mi éltünk a lehetőséggel.

Addigra annyira megromlott mama és közöttem a viszony, hogy én nem is beszéltem vele. A szerződés alapján ők a házból ki, mi meg beköltöztünk. Nem is erőltettem a kapcsolattartást.

A nyáron a nagymamám egy levélben megkeresett, hogy követeli vissza a házát, mert mi kicsaltuk tőle és szintén követeli, hogy legkésőbb

szeptember 30-ig biztosítsunk számára egy külön lakrészt...

Már tudom, hogy nagybátyám előbb albérletbe, majd otthonba költöztette azzal a mesével, hogy átépíti a házat. Értem én, hogy nem szeretne ott maradni, de ezek után mi már nem szeretnénk vele együtt sem lakni.