Titeket segítettek a szülők elindulni a nagyvilágba amikor kijáratot az iskolákat?

Jogsi, egyetem, lakások, törődés, mindent megkaptam, úgy érzem szerencsés vagyok.

A szüleim anyagi helyzetük miatt nem tudtak segíteni mikor elkezdtem dolgozni. Az egyetem után náluk laktam 3 évet de pénzt nem fogadtak el tőlem. 3 év alatt összespóroltam az önerőt és vettem egy lakást hitellel.

Nem, pedig megtehették volna anyagilag, de így is jól boldogultam. Érzelmileg támogatták páran a családból.

ok alltak az iskolaztatasom egyetem alatt vegig tamogattak azt tanulhattam amit szeretek es lett egy szakmam. mast nem tudtak adni. Tehat edzkozt adtak hogy magamnak elerhessem amit akarok/tudok.

Van egy mondás: "A gyerekeknek vagy gyökereket (anyagi javak) vagy szárnyakat (lehetőségek) adj. Én egyedülállóként neveltem fel a lányomat; kifizettem a jogosítványát, 6 éves nappali egyetemre jár (most 4.es, szerencsére államilag finanszírozott), a lakásomban lakik a párjával, aki dolgozik, én a páromnál lakom. Havi apanázst kap tőlem (havi 120.000 Ft, ennyit tudok adni), nyáron elviszem őket nyaralni, ünnepekkor megvendégelem őket, bármikor jöhetnek hétvégén ebédre. Szerényen, de megélünk, amíg nem lesz saját jövedelme. Szóval, igyekszem segíteni, a lehetőségeihez képest.

Érettségi után mehettem amerre láttam.

Végülis mondhatjuk, mert nem rúgtak ki az utcára. Nekem ez elég nagy segítség, mivel nem keresek annyit, h fenntartsak egy albérletet egyedül.

Nem! Amint végeztem sulival és nem kaptak rám családit onnantól kezdve szemrehányás is ment mindent magamnak kellet megteremteni.