Rosszul gondolom?

1-es, a "borzalmas kapcsolat" nem ott kezdődik, hogy egy apa majomszeretettel csüng a gyermekén.

Az viszont valóban gond, hogy nincs szavad és csakazértis az ő akaratuk érvényesül.

Le kellene ülni a férjeddel beszélni arról, hogy a gyerek érdekében szükséges határokat húzni. Az óvodában nem az lesz, amit ő akar, ne nehezítsék meg a beilleszkedést, meg kell tanulnia a gyereknek az alkalmazkodást.

5.

Nekem is ez volt az első gondolat.

4#

A borzalmas kapcsolat pontosan ott kezdődik, hogy a nagymamának lassan több szava van, mint az anyának, mert a férj nem a közös nevezőre törekszik. Tök mindegy, hogy csüng a gyerekén, attól még ez egy borzalmas PÁRkapcsolat.

Anyósomat egyáltalán nem érdeklik az unoka szülei (férjem öccse) által felállított szabályok, vannak neki sajátok, de többnyire "csakazértis" alapon tesz magasról a szabályokra.

Az unoka néha kihasználja, de alapvetően nem szeret vele lenni, mert erőszakos és sokszor tesz gonosz megjegyzéseket a szülőkre.

Pl. Mama el akarta vinni a gyereket strandra, de a szülők kérték, hogy ne, mert fájt a gyerek torka. Felajánlották, hogy vigye máskor, vagy vigye most, csak ne strandra. Mama kiverte a balhét, hogy nehogymár a szülők jobban tudják, mi kell az unokának, de annyira balhézott, hogy a gyerek végül sírt és nem ment vele.

Gondolom nem tudom elválni, mert anyósékhoz vállalt gyereket, a férje fizetésére alapozva, neki meg nincs hova menni és miböl megélni a gyerekkel.

Mindig ugyanaz.