Első unoka születése,mit csináljak,hogy jo nagyi,anyos legyek?

Én 5 hónapja szültem, de anyósom 620 km-re lakik, úgyhogy ő még nem látta élőben az unokát, de szokott néha küldeni egy kis pénzt, hogy vegyünk neki belőle valamit.

A legtöbb ruhácskát megvettük mi a férjemmel, de anyukám szólt, hogy szeretne valamit venni ő is az unokának, úgyhogy szóljak, hogy mi nincs még, vagy menjünk el együtt, ő kifizeti. Vett neki hálózsákot, egy plédecskét, pár ruhácskát.. Miután megszületett akkor pedig vett zenélő altató rókát, meg csörgős játékot, ilyesmiket.

Illetve pelenkát,popsitörlőt szoktunk kapni (vagy pénzt, hogy vegyünk belőle azt, mert tudják, hogy fogyóeszköz..)

De a legegyszerűbb, és a legtisztább, ha megkérdezed, hogy mire van szükségük. Akkor biztosan olyat adsz/veszel, ami hasznos nekik, és szükség is van rá, nem csak porfogó.

A kórházba megkértem a szüleimet, hogy ne jöjjenek be, mert bőven elég volt a férjem jelenléte, szerettem volna magunknak minél több időt hármasban. (Plusz iszonyatosan hisztis voltam a gátvarrat fájdalma, a most szültem, és az összes hormonális hatás nyakamba zúdulása miatt, és tudtam, hogyha olyan kérdést tesznek fel, ami akkor éppen nem tetszik (pedig alapjáraton semmi gond nem lenne vele) akkor nagyon bunkón reagálnám le, de nem akartam őket semmiképpen megbántani..) De mikor jöttünk haza, akkor megálltunk náluk is megmutatni az unokát.

Szerintem is az a legjobb, ha ugyanezeket megkérdezed a leendő szülőktől.

Ha megszületik az unoka, akkor elsősorban a menyed igényeit kell figyelembe venni. De ha nézeteltérés van, akkor jobb ezt a fiaddal rendezni. Ti teljesen másképp tudtok megbeszélni bármit, hiszen te vagy az anyja. Sok meny kicsit (vagy nagyon) tart az anyóstól, akkor se mer szólni, ha valami zavarja. Aztán egyszercsak egy kisebb konfliktusnál derül ki, hogy nála mik gyűltek fel. Ezeket lehet, hogy amúgy két mondattal le tudod rendezni a fiaddal. (Például: Anyu, legközelebb légyszíves ne pakold be a ruhákat a szekrénybe. Tudom, hogy jót akarsz, de mi nem így szoktuk. Rendben, fiam, legközelebb odaadom neked. Ennyi. Miközben egyértelműen nem a fiad zavarja a dolog, csak a menyed inkább szó nélkül áthajtogatja a ruhákat és átpakolja, miközben magában morog, hogy ez marha nagy segítség, de neked nem szól, hogy ne vesszetek össze.)

És ami a legfontosabb: nem szabad megsértődni, ha ők valamit másképp csinálnak!

"Örültem volna neki ha egy pár napig odatette volna elébünk az ebédet"

Én mondjuk nem örültem volna.

"Vásároljatok be, hogy ne legyen üres a hűtő. Nekem jól esett volna, ha valaki vár minket otthon, amikor hazaérünk a kisbabával."

Ennek sem, pláne annak, ha valaki var otthon.

Az emberek nem egyformák. Hiába írja itt le mondjuk 100 valaszado, hogy ő ebédet szeretne, meg hogy anyós takarítson, van aki nem akarja ezt és ratelepedesnek érzi. Meg kell kérdezni, mit szeretnének a fiatalok.

Nem tudhatod, mi lenne a baj, pont ezért kell megkérdezni őket.

Mondhatod, hogy márpedig te bemész megnézni másnap az unokát, max. majd kiír róla egy kérdést a menyed, ha nem akarja, hogy szereljen le.

Te kérdezted, hogy legyél jó nagymama, mondjuk úgy, hogy elfogadod, nem úgy mennek a dolgok, mint 33 éve és inkább megkérdezed a fiatalokat, ők mit és hogy szeretnének.

Vinni nem kell semmit.

Segíteni lehet, csak kérdezd meg, mi kell.

Mit ne csinálj?

- ne szólj bele dolgokba, Te hogy csináltad: ha pl. a fiad hőmérővel már megmérte a fürdővizet, akkor nem kell szólni, hogy a könyökével ellenőrizze a hőfokot, illetve ne tedd szóva, ha port látsz

- ne kérd számon, más miért jön többször

Még 1 tanács. Ne csinálj olyasmit, amit te nem akarsz. Ha nem akarsz takarítani vagy főzni, akkor ne tedd. Megoldják maguk.

Lehet, hogy a te menyed lesz a kivétel, de azért készülj fel lelkileg, bármit csinálsz/vagy éppen nem csinálsz nem lesz jó

Nem győzöm felpontozni azokat, akik azt írták, kérdezd meg, egyeztesd.

Minden ember, minden friss szülő más.

Én nem örültem annak, hogy a kórházba mindenki úgy hozott nekem kaját, mintha egyedül ő hozna, ráadásul kétnapi adagot. Ott álltam egy csomó felesleges kajával, és száz dobozzal, amiket el kell mosni, vissza kell adni. Aztán mikor otthonra hoztak, a gyerekágyas időszakban még örültem, mert tényleg inkább bármit megettem volna, csak ne nekem kelljen főzni, de néhány hét múlva már nagyon untam, hogy szerdáig kell ennem a szombat óta megszottyadt rántotthúst, és állandóan rántotthúst, és anyósomat évekig (!!!) nem tudtam leállítani arról, hogy tonnaszám hordja ide a kaját.

Szóval kérdezd meg, mit szeretnének és mennyit, ne ess túlzásba, és mikor már nincs az adott segítségre szükségük, tudj leállni.