Hogy tudnám a tudtára adni édesanyámnak, hogy nincs szükségünk ilyen szeretetre?

Anyukám egy borzasztóan negatív ember. Régen nem volt ilyen(vagy nem vettem észre).

Ha valamelyik unokája van a közelben, állandóan csak jajjgat, hogy a szülők(mi, és testvéremék) micsoda rosszul bánnak velük, mert úgy gondolja, hogy egy gyerekre nem szabad rászólni, ha pedig rászólunk, pl hogy csendesebben, ne cipelje a konyhába a játékokat, vagy üljön ügyesen az asztalhoz míg eszik, akkor hangosan jajjgat, puffog, és pofákat vág.

Az én gyerekemtől(egyedül ő akkora még csak, hogy lehessen vele beszélgetni) ha találkoznak, állandóan azt kérdezgeti, hogy az iskolában bántják-e, vagy itthon mi mivel bántjuk, stb. Borzasztó. Volt, hogy a kiskamasz fiam miután hazajött tőle, a fejemhez vágta, hogy ne mondjam meg neki, hogy mikor tanuljon, mert a mama azt mondta, hogy én evvel csak bántom őt, és ne hagyja magát, szóljon vissza, hogy én ne akarjak parancsolgatni.

És a kérdés, hogy mivel tudnám a tudtára adni a mamának(édesanyámnak), hogy nem mehet hozzájuk egész hétvégékre a nagyobbik fiam, mert nincs szükségünk erre a sok elképesztő megatív ellenhangolása.

Volt, hogy azt mondtam neki, hogy tanulnia kell és nem mehet, mire úgy összeveszett velem, mert szerinte rossz anya vagyok, hogy hetekig nem szólt hozzám, én voltam az utolsó szemét a világon.

Szóval ész érvekkel sajnos nem lehet hatni rá.