Aki a nagyszüleivel nőtt fel: miért?

Anyu meghalt 9 éves koromban, apám meg külföldön szolgált.

Nekem csodálatos volt a nagyimékkal vidéken.

Anyám HTB volt (mai nevén főállású anya), örökké kesergett a sanyarú sorsán, vigaszt az italban talált. Azután meghalt az apja, depresszió, majd még mélyebb alkoholizmus (volt, hogy délelőtt 10-kor kotta részegen kódorgott az utcán és esett kelt.

Apám hajnaltól későig dolgozott tavasztól őszig, esténként + mikor nem volt szezon szerette az alkoholt.

Aztán apám testileg lerokkant.

Kikapcsolták a villanyt, előtte télen a vízóra elfagyott, szóval vödörrel hordtuk a házba fel a vizet.

Így kikerültünk a mamához ketten a húgommal, egy nővérem akkor már önszántából ott lakott, a másik meg elköltözött az ország másik végére.

Szüleim 10 éves koromban meghaltak autóbalesetben. Ikertesómmal nagyszülőkhöz kerültünk. Nehéz volt a szülők hiánya, de csodás nagyszüleink voltak, így a seb is szépen begyógyult. Sajnos már ők is elmentek.

36/N

Apám vadász-erdész volt,és kint laktak anyámmal az erdészlakban,a falutól tàvol,földúton .Kisgyerekkoromban sokat betegeskedtem,sokszor voltam lázas,ezért nagyszüleim felajánlották,hogy költöztessenek be a szüleim hozzájuk *(plusz amit kisgyerekkoromban igyekeztek titkolni előttem,amíg lehetett,apám már akkor is nagyon szerette az italt, anyám pedig ebbe szép lassan belebetegedett)*

Kiskoromban rosszul esett hogy majdnem minden gyereket a szülei nevelnek,engem pedig nem,de felnőtt ésszel szerintem ez volt a legjobb megoldás.