Nagyszülõknél/dédszülõknél “segíteni”? Hol van a határ a tényleges segítés és a “robot” között?

Az idősnek meg be lehet költözni egy "csak" lakásba, fel lehet mérni, mi az amit bír és mi az amiért fizetnie kellene, hogy egy idegen megcsinálja nála. Az az idő elmúlt, hogy az öreg -bármilyen volt- dirigál a fiatalnak, ráadásul ebben a stílusban. Nincs olyan, hogy öreg fa meg átültetés meg ilyen hülyeségek, ha az árvíz elvinné a házát akkor is tudna máshol, másképp élni.

Természetesen az teljesen más, hogy olyan a viszony, hogy mindenki szívesen segít.

Mondjuk az a resze igaz; hogy amiota kertesben elek, sokkal tobb munka van, mert ott a kert, nem csak a haztartas.

De attol meg pofatlansagnak tartom azt, hogy masokat leszoljak, meg csicskaztassak, hogy na akkor lehet jonni kerteszkedni.

Idosek koltozzenek szepen lakasba, ha nem birjak.

Szerintem vannak dolgok, amik beleférnek - nagy havat ellapátolni, mert nem jutnak ki a különben házból -, esetleg ősszel a lombot összesöpörni.

Na de kapálni az ő veteményesüket meg répát egyelni, mert nekik a bolti zöldség nem felel meg..? Fát hasogatni? Ablakot mosni? Max. pénzzel besegítek - ha belefér -, és keresek hozzá megfelelő embert.

😂🤦🏼‍♀️

Amíg más (szülő, nagy és dédszülő) osztja be a szabadidődet, addig baromira nem tanultál meg :

1. Leválni

2. Felnőtt lenni

3. Nemet mondani

Kezd el..

Megint más mikor gondoskodó szeretetből mész és szeretettel odaadással csinálod, mint kényszeres megfelelésből lehajtott fejjel, "szótfogadva".