Hogy lehet elviselni, feldolgozni, ha majd a nagymamám nem ismer meg?

1!

Az orvos látott már pár demens beteget, ennek fényében készíti fel a kérdezőt a várható jövőre. Nagyapám allapota egy hét alatt romlott annyit, hogy senkit nem ismert meg....

Demencia az ilyen. Elfelejt dolgokat embereket. Majd vegul azt sem tudja hol van.

El kell valahogy fogadni ez az elet velejaroja.. szuletni majd meghalni.

Nalunk a csaladba egy fiatalabb szemely kerult olyan allapotba hogy nem ismerte fel sajat gyermekeit. Nehez volt igy az egyik naprol ezt megelni majd elengedni.

Nalad erre fel lehet es fel is kell keszulni. Ne azzal foglalkozz hogy miert tortenik ez meg mi lesz majd veled hanem hogy neki hogy tudtok a legtobbet segiteni.

Neked biztos nagyon rossz lesz, ha hirtelen fog történni, egyik napról a másikra. Ha hosszabb idő lesz, nem lesz annyira megrázó, mert lesz időd, hogy hozzászokj, beletörődj a fokozatokba.

Ezt tapasztalatból mondom.

Viszont ha az ő szemszögéből nézed, neki ez nem tragikus. Sőt, mivel nem lesz képben a világról, lelkileg nem fáj neki semmi, nem aggódik semmin, nem fél a haláltól, csak kapjon enni és melegben legyen. Ennyi lesz a fontos neki.

Nagyon sajnálom, hogy ezt át kell élned. A demenciára azt mondják, kétszer veszítjük el a hozzátartozónkat: egyszer, amikor még él, de már nem a régi, önmaga, és aztán majd amikor fizikailag meghal. Nekem apukám van hasonló helyzetben, bár még megismer. Egyszer majd nem fog. Tudom, hogy így lesz.

Én azzal segítek magamon, hogy sokat tanulok a betegségéről, tudom, mikor milyen stádiumban van, mikor mivel tudom magyarázni a dolgait.

Valaki feljebb írta, hogy legyél türelmes, valóban lassabban, nehezebben válaszol a demens ember, mivel az agya és a beszédet vezérlő mozgásszervek is lelassulnak. Várd meg a választ, még ha fél percbe is telik. Így ő is kevésbé frusztrált, meg te is.

Az nem igaz, hogy neki nem fáj, annyit az emlékezetét veszítő ember is tud, hogy folyamatosan veszteségek érik, hiányok és frusztrációk. Ezzel is legyél türelmes, vigasztaló. Beszélj a szép évekről. Ha vannak fényképek, gyűjtsd össze ezeket, vigyél be neki másolatot, amit nézegethet, hátha egy hely, egy hangulat, egy személy mégis ismerős lesz neki. Ennek nagyon tudnak örülni.

Nekem nagyon jó filmek is segítettek elviselhetően gondolkodni a demenciáról, pl. Iris - Egy csodálatos elme ragyogása, vagy Az Apa (Anthony Hopkins-szal).

Valóban, nekünk hozzátartozóknak is nagyon nehéz ezzel a betegséggel szembenézni. Esetleg van hozzátartozói csoport az intézményben, ahhoz is lehet csatlakozni.

Írj privátot, ha van kérdésed.

Kérdező, nekem a nagypapám Alsheimeres (nem tudom, hogy kell írni), múltkor voltam fent nála, és megöleltem...

Nem lehet erre felkészülni!

Majdnem sírtam, az a kifejezéstelen üres tekintet, amivel rám nézett, látni, hogy lesoványodott, borzalom!

Meg tudlak érteni teljesen, nem ismert meg engem sem!

Idővel biztos jobb lesz, és ha beszélgetni szeretnél valami ilyesmiről, kiönteni a szívedet: itt leszek!

Remélem tudtam segíteni, kitartást, szurkolok neked! <3