A nagyszülő kérdés nélkül "beosztja" a hétvégi programot az unokának. Másoknál ez megszokott dolog?

Minden hétvégén fixen visszük a gyereket egy délutánra anyósomékhoz. Ugyanaznap délelőtt az én valamelyik szülőmnél van (elváltak, egyik héten egyikükhöz, másik héten másikukhoz viszem, tehát ők így is jóval kevesebbet látják). A hétvége másik napja a miénk - szeretném hogy legyen. Nekünk is csak hétvégén van szabadidőnk, amit közösen tölthetnénk, és nem csak az evés-fürdés-altatás rutinból áll.

Anyósom pedig a fejem fölött lefoglalózza a gyereket, hogy "jövő hétvégén is gyere, eljössz majd mindkét nap, elmegyünk érted és elhozunk, jó?"

A gyerek abban a korban van, hogy érti is meg nem is, miről van szó, nem igazán jelent semmit az, hogy valamire igent vagy nemet mond. Ért valamit, hogy majd máskor is jön, rádünnyögi az igent.

Felénk, szülők felé kérdés nem hangzik el. Meg semmi. Nem ez az első eset, hogy így beosztják magukhoz a gyereket. Volt, amikor eleget tettünk a furcsa módon kifejezett "kérésnek", volt amikor nem.

Nekem rosszulesik az egész. Eleve az is, hogy beosztja a hétvégénket. Meg most ha szeretném a párommal és a gyermekemmel, mint kis családommal együtt tölteni a hétvége egyik napját, úgy kéne közbeszólnom, és a nélkülem eldöntött programról indoklással "elkérnem"... Másrészt így is náluk van a legtöbbet, de minden plusz időre is igényt tartanának, mintha nekem nem is lennének szüleim. Változó intenzitással és kisebb kihagyásokkal, de szinte folyamatosan megy az ostrom, szinte mindig ebben az ellentmondásra lehetőséget nem adó "majd eljössz", "majd elvisszük" stílusban.

Értem én, hogy szívesen látnák többet is, de mások talán nem? Ugyanolyan nagyszülei ők is.

Nagyon kellemetlen, hogy még csak nem is kérdeznek, nem is hozzánk beszélnek, csak a gyerekhez, ez így olyan, mintha beleszólásunk nem lenne. Néha úgy érzem, tényleg direkt erre megy ki, hogy ne szóljunk bele, és akkor is úgy legyen, ha mi nem akarjuk. De az én családomban nagyon nem így kommunikáltunk, és lehet, hogy csak rosszul értelmezem a stílusukat és többet gondolok bele, mint ami. Nem is tudom, hogyan kéne kezelnem.

Amúgy nem bánnám, ha néha pluszban is odamegy a gyerek egy-egy látogatásra, de az közös, megbeszélt döntés kéne hogy legyen. Meg persze ha nagyobb lesz és önállóan közlekedik, akkor megy, amikor akar, de ez még odébb van.

Másoknál hogy működik? Tényleg olyan tolakodó, határsértő ez a módszer, vagy csak én vagyok nagyon máshoz szokva?