Nagymamám miért azt tartaná normálisnak, ha 27 évesen még otthon laknék?

Nem tudom ugyan, hogy nagyanyád hány éves, de régebben nem volt olyan könnyű a lakáshoz vagy albérlethez való jutás. Azt hiszem, hogy a lakásállomány igen jelentősen megnőtt a XX. sz elejéhez viszonyítva. De még az 1970-es években is előfordult, hogy egészen kis lakásokban 2 vagy 3 generáció élt együtt. Az öcsém 20 évesen költözött el otthonról és egy egészen rövid albérleti időszak után a feleségével a felesége szüleihez és felesége öccséhez költöztek vissza egy egészen kis alapterületű 2 szobás, étkezőkonyhás lakásba. Az apósáék voltak az egyik szobában, öcsémék a másik kb. 10 nm-esben, a sógornőm 19 éves öccse meg aludt az étkező kárpitozott ülőpadján. Ebbe a lakásba született az unokahúgom és akkor már hatan éltek a kb. 60 nm-en. De emlékszem még az 50-es évekre, amikor még vegyes tüzelésű cserépkályhával történt a fűtés és a többszobás lakás ellenére, a szüleinkkel négyen egyetlen 20 nm-es szobában éltünk télen, mert csak azt lehetett kifűteni.

Nagyon megváltozott a világ már az elmúlt 50-70 évben is. Nemcsak a műszaki fejlődés, de a vele együttjáró szociológiai viszonyok is változtak. Megnőtt a személyes tér iránti igény, jelentősen "kitágult a világ", nincs akkora röghöz kötöttség.

Öregekből kihal minden empátia és már csak az tartja őket életben, hogy kibe mikor lehet belekötni.

Ha otthon laknál akkor meg az lenne a baja, hogy mamahotelben laksz.

Én meg a húgom esetében a 80 feletti mamánk érdekes módon nem gondolkodott így, ő megértette, miért vágyik az ember külön életre. Talán azért is, mert neki is kontrollmániás anyja volt, és örült, mikor elkerült otthonról, és ő sem akkor, amikor megházasodott (egy ismerős családnál bérelt ágyat, mert bekerült egy gyárba, ahova nem tudott volna otthonról bejárni.)

Nálunk apánk gondolkodik úgy, mint mamád. Annak idején megmondta nekem, hogy sosem lesz saját lakásunk, ha albérletbe megyünk, ahelyett, hogy ott laknánk náluk, és gyűjtenénk (ebben nem lett igaza). De hát ez miatta sem tudott volna működni, mindenbe beleszól.

Náluk ez volt a normális, ezér furcsa neki.

Semmi gond.

Az én nagyszüleimnél is (együtt éltünk - egy telek, külön ház), mostohaanyáméknál is, unokatestvéreméknél is.

Szülő-gyerek (esetleg unoka) együtt élt, nekik az a furcsa, amikor a gyerekük külön költözik.

Nem kell magyarázkodni, eltereled a témát és pont.

A nagyid valószínűleg megtudta, hogy mennyi az albérleted.

Ha 80 éves, akkor valószínűleg havi 200 alatt kap nyugdíjat. Ehhez képest neki óriási pénzkidobásnak tűnhet, hogy ti ennyiért külön laktok.

Pl. Ha havi 300-400 ezer lenne az albérlet, akkor gondolom, hogy ti sem fizetnétek ki, hanem mégiscsak visszaköltöznétek a szülőkhöz.

El kell engedni és lehetőség szerint nem emlegetni előtte. Illetve arra figyeljetek oda, hogy néha menjetek el helyette nagybevásárolni (te vagy a szüleid), mert most emelkednek az árak.