Ha a nagyanyám nem kedvelte nagyapámat, miért sírdogál miután elhunyt?

Valszeg nagyanyád rájött, hogy viselkedett vele, és megbánta. Van ilyen, nehéz ezt feldolgozni, ha meghalt.

Ha nem is túl nagy szeretetben, de eltöltöttek együtt egy életet. Meg ugye az emlékek az idővel megszépülnek. A mama most egyedül van, természetes, hogy hiányzik neki aki eddig mindig mellette volt.

Az ember alapvetően nem racionális lény, és bizony hatalmas ellentmondások megférnek benne. Lehet, hogy szerették egymást, mégis sokat veszekedtek. Az is lehet, hogy nem szerették egymást, de hiányzik neki most a papa, mert "megszokta", hogy annyi évig mellette volt. Aztán az is lehet, hogy egészen másról van szó.

Senki nem tudja ezt kitalálni. Talán még ő maga sem tudja az okát. A legalja az, hogy tudja, már nem tud szerezni egy olyant, akivel úgy bánhat mint egy kutyával, ő mégis mellette marad. Aztán lehet megindulni felfelé, a teteje az, hogy tiszta szívből szerette és meghasad érte a szíve.

Korábban volt egy részeges szomszédunk, ütötte-verte a feleségét, többször fogadkozott, hogy kiirtja a családját. Végül halálra itta magát, és a felesége azóta is siratja, hogy milyen jó ember volt (hacsak közben ő is meg nem halt).

Attól még nagyon is szerethette, hogy sokat veszekedtek. Meg az is benne van, hogy egyre inkább érzi a saját múlandóságát is.

Lehet puszta önsajnálat is. De sokan vannak így amúgy. Szomszéd néni sorozatosan szidta a férjét (80+, közel 90 évesek voltak) "az isten b+ a k.va anyádat" még a szebbjei közé tartozott, persze teljes hangerőn, mert mind a ketten süketek voltak. Miután a szomszéd bácsi meghalt, az addig amúgy tipp topp nénike egyből lerobbant, és 1 hónap múlva meg is halt. Ők ilyenek voltak, a maguk módján biztos szerették egymást.

Mert bizonyos tekitnetben azért szerette.