Mások nagyszülei is unatkoznak télen ?

Nekem anyám volt ilyen. Apám még elvolt a tévével, internetezett, rejtvényt fejtett, stb, anyámnak semmi nem volt jó. Javasoltunk 10-20 dolgot - nyugdíjasok klubja, kártyázzanak, tanuljon meg kötni, menjenek wellnessbe, vegyen magához egy cicát - de neki semmi nem felelt meg.

Ő valamelyik gyerekének vagy az unokájának a nyakán akart ülni, osztani azt észt, és nem vette észre, hogy már sok(k)

"csak ülnek a konyhában és panaszkodnak"

A legtöbb, amit adhatsz nekik, hogy ott vagy velük, hogy legyen kinek panaszkodniuk. De tényleg. És persze akkor így majd eltereled a figyelmüket a valóban csak panaszkodásról, mert te is mesélsz mindenféléket, és akkor majd azokon is gondolkodnak, nem csak a saját panaszkodós témáikon, és fel is vidítod őket időnként, szóval tényleg nagyon fontos, hogy te magad ott legyél, ne csak pl. egy gépet nyomj a kezükbe, hogy netezzenek.

73 éves vagyok, 25 éve falun élünk, a feleségem 70. Van 3 unokánk.

Mindkettőnknek 40+ éves a jogosítványa, bejártuk kocsival egész Európát, legutoljára 5 éve Olaszországban voltunk.

Ha nem lett volna közben covid, mentünk volna máshova is.

Kedvünk és fizikai erőnk megcsappant a földtúráshoz, így a kerti munkákért fizetünk valakinek. Öregségünkre egyébként sem az örökös robot az életünk egyetlen értelme, abból elég volt fiatalon.

Tehát gyakorlatilag nekünk az évszakok munka szempontjából közömbösek.

A gyerekekhez akkor megyünk amikor hívnak, ők viszont akkor jöhetnek amikor akarnak, az utóbbi szerencsére nem kevés.

Nem lógunk egymás nyakán, hetente 2x biztosan beszélünk telefonon.

A fiúnkkal rövidebben, max 20-30 perc, mert ő nem egy beszédes típus, de a menyem képes a feleségemmel 2 órát is beszélgetni.

Vannak több évtizedes barátságaink, velük oda-vissza összejövünk télen-nyáron. Legutóbb négyesben voltunk Hévízen.

Egyébként éljük az életünket, rendezzük a háztartásunkat, tartjuk az ünnepeket, olvasunk, netezünk, tévézünk, skypeolunk ezzel-azzal, van kutyánk-macskánk, őket kényeztetjük. Idős korban jobban repül az idő, hamar este lesz.

Most készülünk eladni a házunkat és megyünk vissza Budapestre. Csakis lakásba, mert fölösleges nekünk házat tartani nagy telekkel, amikor van egy nyaralónk is, ami bőven elég.

Ha időnap előtt nem megy el az eszünk, akkor idén nyárra is van millió terv (akár a költözés is, ha sikerül) szóval nem unatkozunk.

Én nem mondom, hogy a miénk a tipikus élet öregség esetén, de nekünk csak ilyen típusú barátaink vannak, tehát nem egyedi estek vagyunk.

Aki nem lett totál demens, vagy nincs mozgásában korlátozó betegsége, annak nem értem, hogy miért kell idős korban zombiként vegetálnia?

Már bocsánat, de annak akinek fiatalként sem volt igényes élete, az öregként mások hátán fogja batyuként élni az ő életüket, mert sajátja nincs és soha nem is volt. És ezt nem szabad hagyni, mert ilyenkor válik az ember teherré és ezt az emléket hagyja maga után.