A dühöm a gyász miatt van, vagy jogos?
Tegnap elhunyt az egyik nagyszülőm. Régóta betegeskedett, sajnos nem találkozhattam már vele jó ideje. Nagyon megvisel a dolog, még feldolgozás alatt van az egész, hullámokban tör rám a tudat, hogy tényleg nincs többé. :(
És közben dühöt is érzek, amit nem tudom eldönteni, hogy jogosan érzek-e a párom iránt. Kérlek, ne szedjetek szét a válaszokban, én magam sem vagyok benne biztos hogy mit miért érzek vagy jogos-e bármi, de most egészen más érzelmi szinten vagyok...
Szóval, a párom rendkívül elfoglalt a munkája miatt, a figyelme 90%-át leköti. Én pedig úgy érzem, hogy mivel sokat stresszel és nagy a felelősség rajta a munka miatt, próbálja az én érzéseimet és gyászomat kizárni a saját életéből. Akár tudat alatt, de tartja a távolságot. Konkrét példák:
- megkérdezi hogy vagyok, de aztán elkezdi mondani a saját kis dolgait, hogy pl. lehet megfázott, mert kicsit kapar a torka (ami persze érdekel engem, de nem egyből utána talán)
- chaten több ismerős is kérdezte tőle hogy mi történt a családban, mert nálam is látták a nagy feketeséget, de nem akartak kérdéssel zavarni, erre ő úgy válaszolt hogy "a párom nagyanyja meghalt, nekem nem volt olyan közeli" (nem szép megfogalmazás és olyan rideg ez az egész így...)
- mikor hazajött megölelt, de aztán próbált úgy viselkedni mintha mi sem történt volna, hagyta hogy csináljam a házimunkát, nem segített vagy mondta volna azt hogy hagyjam a csudába pihenjek, mikor látja rajtam hogy kivagyok
- azt hajtogatja, hogy "úgysem tudtunk volna mit tenni" Ezzel meg mégis mit lehet kezdeni?! Nem azért akarnál ott lenni, hogy majd te mented meg az orvosok helyett, hanem hogy ne legyen egyedül, hogy a szerettei között legyen, hogy szeretet vegye körül. Ez nagyon fontos dolog szerintem és ennek hiánya nagyon fáj nekem. Erre csak ezt hajtogatja nekem, hogy "nem tudtunk volna úgyse mit csinálni"
Szóval... ezek vannak. Lehet most én várok el tőle túl sokat vagy nem tudom, de messze élünk a családomtól és nekem csak ő van. úgy érzem egyedül hagy a teherrel és ő teljesen kívülállóként helyezi el magát, mintha nem lenne a családom része. Mintha ő nem lett volna közeli ismerőse mamámnak. Pedig de, lassan 17 éve élünk együtt, szóval nem is értem hogy gondolhatta hogy ő nem közeli családtag. De ezek szerint az ő érzéseiben nem az.
Kérlek ne rúgjatok belém, de kíváncsi vagyok kívülállók véleményére, hogy csak én vagyok-e most túl érzékeny a gyász miatt, vagy a párom tényleg túl rideg most.
válasza: válasza: válasza:Az én párom akárhányszor elsírtam magam, odaült mellém, megölelt, simogatta a hátam, végighallgatta a történeteket amiket a nagybátyámról meséltem. Felajánlotta, ha szeretném eljön a temetésre, pedig nem is ismerte. Mi két hónapja voltunk akkor együtt kb.
Egyrészt lehet, hogy tényleg nem tudja, hogyan kezelje.
Másrészt, te beszéltél neki erről? Kérted, hogy legyen veled, mondta a, hogy jól esne ha.. Bármi?
Mert lehet, hogy magától nem tudja. Persze jobb, ha az ember társa magától tudja, hogy mit kell ilyenkor, de próbálj meg beszélni vele erről. Vagy a nagyidról. Az is lehet, hogy őt is megrendítette, és azt sem tudja kezelni.
válasza:23
Az első időszak a legtöbb kapcsolatban erről szól, hogy a szépet, a jót mutatjuk egymásnak, teljesen más tizenévek után a helyzet. Mind a két fél tele sebekkel és csalódásokkal, bekapcsolnak az önvédelmi reflexek.
Nálunk is nagyon szép íve volt enne, hogy mit teszünk meg egymásért akkor és most.
válasza:A férjednek szerintem tisztelnie kellene a gyászodat, ha olyanokat csinál körülötted. Nekem is idén halt meg a nagymamám, és mai napig nem tudom feldolgozni a halálát. Szóval a gyászod egy hosszu folyamat lesz, hidd el nekem. Föleg ha a nagyid felnevelt, meg apád-anyád helyet volt. Engem is zavar, hogy teljesen egyedül halt meg a kórházban, és nem tudtam ott lenni, fogni a kezét. én nagyon szerettem öt, de amit a kormány müvelt, hogy nem szabad meglátogatni a betegeket.... felháboritó. És ezért nem érzem tiszta gyásznak. sehogy se tudtam ott lenni, mert ez a mocsok állam megtilotta. és mire meghalt, rá 2 napra szabadon lehetett látogatni a betegeket. Akkor meg mit tiltott végig, amit végül feloldott, pont akkor... tudod ez nekem mennyire fáj a mai napig is?! És erre nekem is azt válaszolják, hogy nem tudtunk volna semmit se tenni, meg hogy más országban sokkal embertelenebbül bánnak a halottal, és a hozzátartózóival. de nem volt covidos a jelentés szerint, és én ennek ellenére sem tudtam meglátogatni, 15 teljes napig volt bent a kórházban intenzív osztályon.... és nem igaz, hogy ez idö alatt nem tudták helyrehozni se. na bocs, kicsit elszaladtam a témával kapcsolatosan. Egyébként minden nap sírok, és nehezen alszom el. de ha elalszom, legalább mamával álmodom, szinte minden 2. 3. napon. és míg álmodom, addig jó nekem. mert ott van velem.
És a másik, eléggé haragszom istenre, amiért így fonta a sorsunkat... egy ideig nem vagyok hajlandó templomba se menni... és inkább Jézushoz fordulok. meg az angyalokhoz.
válasza:Nem tudom, nekem a nagypapám most elsején hunyt el. Párom teljesen kulturáltan fogadta. Vígasztal, aggódik és érdeklődik. Persze közben a normális mederben akarja tartani a mindennapokat is.
Sajnálom kérdező, hogy úgy érzed elhanyagol a férjed a gyászodban. És részvétem. :(
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!