A dühöm a gyász miatt van, vagy jogos?

Tegnap elhunyt az egyik nagyszülőm. Régóta betegeskedett, sajnos nem találkozhattam már vele jó ideje. Nagyon megvisel a dolog, még feldolgozás alatt van az egész, hullámokban tör rám a tudat, hogy tényleg nincs többé. :(

És közben dühöt is érzek, amit nem tudom eldönteni, hogy jogosan érzek-e a párom iránt. Kérlek, ne szedjetek szét a válaszokban, én magam sem vagyok benne biztos hogy mit miért érzek vagy jogos-e bármi, de most egészen más érzelmi szinten vagyok...

Szóval, a párom rendkívül elfoglalt a munkája miatt, a figyelme 90%-át leköti. Én pedig úgy érzem, hogy mivel sokat stresszel és nagy a felelősség rajta a munka miatt, próbálja az én érzéseimet és gyászomat kizárni a saját életéből. Akár tudat alatt, de tartja a távolságot. Konkrét példák:

- megkérdezi hogy vagyok, de aztán elkezdi mondani a saját kis dolgait, hogy pl. lehet megfázott, mert kicsit kapar a torka (ami persze érdekel engem, de nem egyből utána talán)

- chaten több ismerős is kérdezte tőle hogy mi történt a családban, mert nálam is látták a nagy feketeséget, de nem akartak kérdéssel zavarni, erre ő úgy válaszolt hogy "a párom nagyanyja meghalt, nekem nem volt olyan közeli" (nem szép megfogalmazás és olyan rideg ez az egész így...)

- mikor hazajött megölelt, de aztán próbált úgy viselkedni mintha mi sem történt volna, hagyta hogy csináljam a házimunkát, nem segített vagy mondta volna azt hogy hagyjam a csudába pihenjek, mikor látja rajtam hogy kivagyok

- azt hajtogatja, hogy "úgysem tudtunk volna mit tenni" Ezzel meg mégis mit lehet kezdeni?! Nem azért akarnál ott lenni, hogy majd te mented meg az orvosok helyett, hanem hogy ne legyen egyedül, hogy a szerettei között legyen, hogy szeretet vegye körül. Ez nagyon fontos dolog szerintem és ennek hiánya nagyon fáj nekem. Erre csak ezt hajtogatja nekem, hogy "nem tudtunk volna úgyse mit csinálni"

Szóval... ezek vannak. Lehet most én várok el tőle túl sokat vagy nem tudom, de messze élünk a családomtól és nekem csak ő van. úgy érzem egyedül hagy a teherrel és ő teljesen kívülállóként helyezi el magát, mintha nem lenne a családom része. Mintha ő nem lett volna közeli ismerőse mamámnak. Pedig de, lassan 17 éve élünk együtt, szóval nem is értem hogy gondolhatta hogy ő nem közeli családtag. De ezek szerint az ő érzéseiben nem az.

Kérlek ne rúgjatok belém, de kíváncsi vagyok kívülállók véleményére, hogy csak én vagyok-e most túl érzékeny a gyász miatt, vagy a párom tényleg túl rideg most.