Mit tennétek, nagymama téma?

Anyai nagymamám igazán aranyos, jó fej, tündéri nagymama. Úgy alapból. Viszont a telet már pár éve (novembertől kb. áprilisig) az egyik nagynénémnél tölti városban, panelban, mert ott kényelmesebb, így beszélték meg. Olyankor, ha telefonon hívom, vagy felugrok hozzá (abba a városba járok be én is dolgozni, ahol nagynéném lakik), szóval mama egyedül van ott (mert nénikém is dolgozik), a mama ezekben a hónapokban teljesen ki van fordulva önmagából. Utálatos, vádaskodó, szekírozó, utálok ott lenni (pedig max. 10-15 percre megyek fel csak). Azt tudni kell, hogy a nagynéném egyedülálló, és egy megkeseredett szurkapiszka sz...rkavaró, és én úgy gondolom, egész ottléte alatt hergeli ellenem (és húgom ellen) a nagyit, és szegény nagyira csak a szenny ömlik folyamatosan. Nem rögtön novembertől szokott így lenni, de mondjuk ha két hónapja már ott van a lányánál, akkor nagyon érezhető, ellenséges velem (tesómmal is, csak az szarik bele, nem megy, ő lazább). Nekem viszont fáj, mert kicsi koromtól össze voltam nőve a mamával, míg el nem költöztünk másik városba, és ez a szimbiózis megmaradt, kivéve a nagynénis fél években. Nagynénémről annyit, hogy amíg kislány voltam, szeretett, de ahogy felnőttem, főiskolára járok, dolgozok, lett barátom, iszonyat módra utál. Anyám félrenéz, nem foglalkozik az egésszel. Hogy kezelnétek? Hagyjam annyiba, és mamával csak áprilistól októberig foglalkozzak, amikor a falusi házában él és tök normális, mert nincs átitatva a nagynéném utálatos fröcskölődésével irányomba? (Csak az élet meg olyan rövid, ő 75, én 20/L)