Papámat nemrég elvesztettük, hogyan segíthetnénk a mamának?
Kb. három hónapja meghalt a papa. Nem volt fiatal, 83 éves, de nagyon jól tartotta magát gyakorlatilag az utolsó hónapig, sportolt, dolgozni járt, kertben csinálta a munkákat stb. Hiába volt idős, az állapota ellenére hirtelen halt meg. A mamával a házasságuk sosem volt épp harmonikus, a mamának nagyon rossz természete van, egész életében csesztette a papát mindenért, ha leejtett két morzsát is kiabált vele. Most viszont mióta meghalt, szinte semmi sem maradt a régi önmagából, valószínű bűntudata is van. Szinte minden nap többször sír, nagyon sokat fogyott, alig eszik valamit, aludni se nagyon tud. Minden nap beszél vele a családból legalább egyikőnk, gyakrabban is járunk el hozzá, hogy ne legyen annyit egyedül, ennek ellenére minket is hibáztat, hogy ha elmegyünk, keveset maradunk ott, vagy ha egyszer egy napig nem hívjuk, már azt mondogatja, hogy ő csak teher nekünk és az ő életének sincs értelme (mellesleg teljesen más életritmusa is van, mint nekünk, ő már hajnal 4-kor fent van és este 6 után fekszik, amikorra mi hazaérünk a munkából és lenne időnk bármire). Meg hogy a papa milyen tökéletes ember volt.
Nem tudjuk, hogyan segíthetnénk neki. Lekötni nem nagyon lehetett huzamosabb időre eddig sem, olvasni nem szeret, filmeket nincs türelme végignézni, most a tél miatt a lakásba is eléggé beszorult, nincsenek kerti munkák. Internete sincs, és sok házimunkát se csinál már, hiszen nincs kire főznie, mosnia stb. Tudom, hogy nagyon sokat voltak együtt és majd az idő fog segíteni neki, de addig is örülnénk bármilyen ötletnek, aki esetleg volt már hasonló szituációban.
Mert mire számítottatok, most őszintén? A papával valószínűleg már 60 évet leélt. Ha szerették egymást, ha ki nem állhatták, mindig ott voltak egymásnak. Most meg egyik napról a másikra tök üres lett a ház, nincs mellette senki az ágyban, nem szól hozzá senki, egyedül eszik stb. Eltudod te azt képzelni, hogy milyen ez? 60 év után? Ne csodálkozzatok, ha mama pár hónapon, éven belül megy utána, mert ebbe belerokkan.
Az én egyik nagyanyám is utálatos, ezért nem védem a tiedet se, mert tudom milyen xar. De nem mondom neki, hogy foglalja le magát egyedül és el se várom, mert ilyen idős korban ez már nem így megy. Az ilyenek már beletörődtek, hogy ma holnap meghalnak és nem is látják értelmét az életnek. Nincs se erejük, se elég kedvük már az új dolgokhoz. Nem 40 évesen lettek özvegyek.
Vagy az a megoldás, hogy megy hozzá valamelyikőtök napi többször (vagy felváltva, tehát pl anyud 8-kor, te 4-kor stb, ki mikor ér rá, 1-1 órára napi többször), vagy magatokhoz költöztetitek, vagy idősotthon. Vagy elviselitek a panaszkodását, amíg meg nem hal.
Szerintem a kisállat jó ötlet, DE legalább 15 év felelősség. Számítani kell rá, hogy magatokhoz kell venni, ha a mama sem lesz már.
Biztos jót tenne neki, ha lenne kihez beszélni, lenne kihez felkelni reggelente.
Egyébként hülyeség amit írsz, hogy majd az idő segít. Nem fog. Élete jelentős részét együtt élték le. Soha nem lesz könnyebb neki.
Próbáljátok többször felhivni, akár ebédszünetben is és hagyjátok nyitva a kaput arra az esetre, ha költözne. Valószínű nem fog, de ne érezze úgy, hogy nem is kellene
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!