Akik nemrég elvesztették az egyik szülőjét, azok hogyan tudták feldolgozni ezt az egészet? Mennyi idő után lesz könnyebb? Én az apámat vesztettem el.

Fogadd együttérzésemet!

Amikor az anyukám meghalt, versben írtam ki a fájdalmam!

Van aki zenébe, munkába menekül.

Sajnos csak az idő múlása az egyetlen "gyógyír" a gyászra, - a fájdalom idővel emlékké szelídül.

Részvétem.

Nehéz megmondani. Azt szokták mondani, hogy a temetés után jobb lesz, ezt én egyáltalán nem éreztem (azon kívül, hogy némi megkönnyebbülés volt, hogy "túl vagyunk rajta", mert nagyon sokan "ijesztgettek" vele, hogy milyen szörnyű lesz, de nem volt se jobb se rosszabb mint az előző nap vagy a következő). Magát a temetést nem éltem meg olyan rosszul, szép szertartás volt, illett hozzá, és úgy éreztem, ez volt az utolsó, amit még megtehettem érte.

Egy hónapig kb. teljesen használhatatlan voltam, csak a hivatalos ügyeket intéztem, ,másra egyáltalán nem tudtam koncentrálni, nem is dolgoztam meg semmi.

Talán úgy két hónap múlva éreztem először azt, hogy kicsit jobb, de még most is összeszorul a szívem, ha rá gondolok, és néha el is sírom magam. Most olyan stádiumban vagyok, hogy annyira "hihetlennek" tűnik. Mintha csak elutazott volna és majd megjönne, és akkor folytatnánk az életünket, ahol abbahagytuk. 6 hónapja történt.

Az 1# válasz beküldője vagyok.

Ha egy háztartásban éltetek érhet még olyan élmény is, hogy úgy érzed ott van az egyik helységben veled az elhunyt és sokkal nagyobb a csend körülötted, mint amit addig megszokhattál.