Mit kezdjek a mamámmal?

Anyukám anyukájával élek albérletben kb 12 éves korom óta. Anyukám másik albit vett ki úgy 1-2 év után, de mindennap jár, és az ő nevén van kivéve, a mama eltartott, semmit sem fizet. Ez addig oké volt, amíg kicsi voltam, anya dolgozott, rám vigyázni kellett.(nekem itt közelebb volt a suli is, szóval nem mentem vele) Mamámnak van egy férfi alkesz ismerőse, akit eleinte télen fel is engedett ide aludni(merthogy hideg van) , úgy hogy nem szólt senkinek, erről le lett szoktatva. De viszont járkál fel naponta, mama cigizteti, eteti...

Tarhál engem meg anyumat, hogy adjunk aprót, részegen jön, kötözködik, beszólogat, nagyon pofátlan, nyitogatja a hűtőt.

Van olyan sejtésem, hogy lopott a pénztárcámból is, tünedeznek el dolgok ( a müzlis tálam egy hónapja nem találom pl). Felhozza ide a kukázott szemetet, pl Tv-t, hogy majd elviszi (ennek 3 hete) amiért most telt be a pohár : Oda volt rakva a folyosóra, vártuk hogy vigye (még mindig ott van) Tegnap este pedig észrevettem, hogy ott van egy ing mögötte, felemelem barna foltos. Alá nézek, alsógatya. Szóval gondolom összefosta magát odadobta a sarokba, ahol nem látjuk, és rádobott egy fehér inget, amit biztosan kivett a szennyesből.

Szóval ezen akadtam ki, szóltam anyámnak, ő pedig mondta a mamának, hogy ebből elég volt, többet nem engedheti fel, költözés lesz, én megyek hozzá, de oda nem jöhet az ember, erre mamám kiakadt, hogy ő faluba nem fog költözni, mintha neki kötelező lenne jönnie(?) (mert házat nézünk, és csak faluba tudunk költözni, nincs elég pénz városira.. de nem jöhetne, mert oda is követne minket a csávó, szóval nemis volt szó arról, hogy jön ő is)

Aztán ma már hozzám sem szól mamám, ilyenkor besértődik mikor szólva lesz neki. Mondtam még neki tegnap, hogy csodálkozik az ember, hogy büdös van,mikor oda van dobva az összefosott alsó, az volt a válasza, hogy a macskáktól úgyis büdös van :D szóval nembaj ha szétvan fosva a ház, mert amúgyis büdös van a macskáktól :) semmit nem bán.

Mindig védi, mert lemegy neki boltba ( ő is letud menni, itt lakunk mellette csak lusta, mert neki meg kell csinálni a haját, meg fel kell öltözni) meg leviszi a szemetet, pedig több baj van vele mint amennyit ér. Ha eltűnik az asztalról az apró csak nevet, hogy elvitte a csávó.

És beszélni nem lehet vele, mert besértődik, és hiába mondja neki az ember, hogy költözés lesz, csinálja a dolgait őt nem érdekli, azt hiszi viccelünk vagy jön velünk és marad minden ugyanúgy.

Elegem van, hogy nem figyel másra mindent leszar, mindig azt kell nézni amit ő akar. Hogy kéne már mondani neki, hogy megértse, hogy ez így kezelhetetlen? Már ordítani tudnék, és őszintén bevallom, hogy már kezdem megutálni egyre jobban ezekmiatt...