Beengednétek ilyen esetben a nagyszülőket a lakásotokba?

A nagyszülőkröl annyit kell tudni, hogy nagyon konzervatívok, senki és semmi nem elég jó nekik, mindenkit kritizálnak, és nagyon szeretik hangoztatni mi az ő véleményük mindenről.

Tudni kell, hogy nagyon szegényes és borzasztó körülmények között éltünk évekig a párommal egy öreg lakásban (penészes, omladozó, dohos, falak, és ronda kopott burkolatok, minden új bútor amit oda vettünk tönkrement a penésztől), így ott nem szívesen fogadtunk vendégeket. De hosszú és faradtságos munkával elköltöztünk egy kicsit nagyobb lakásba, ahol végre embernek érezhetjük magunkat. Itt minden végre tiszta illatú, a falak szépek, minden burkolatot lecseréltünk, de bútorra sajnos már nem futotta, így egy barátunk ingyen odaadta nekünk a nagymamája használt ezeréves bútorait. Nagyszüleim nagyon messziről eljöttek megnézni az új lakást, olyan büszkén és boldogan engedtem be őket, tudom, nem nagy büszkeség, de én a levegőben röpdöstem hogy végre magunk mögött hagytuk azt a borzalmat. Szóval mindent lenéztek, nem sokkal nagyobb mint az előző, csúnya a falszín amit választottam, túl sötét a padló, hogy néznek ki a bútorok, milyen hülyén rendeztük be, a nagyapám üvöltött, hogy miért oda tettem az ágyat ahova(eléggé gorombán tud viselkedni), és végig húzták az orrukat mindenre. Nekem olyan rosszul esett, teljesen összetört a szívem, a hangnemüktől és a véleményüktől. Próbálom a minimumra venni a kapcsolatot, de mindig tisztelettudó vagyok velük, és a párom is. Amúgy egész jófej húzásaik is vannak, de a kritizálás a hobbijuk. Most megint jönnek Pestre, itt él a családunk nagy része, és körbelátogatnak mindenkit, de én úgy vagyok vele, hogy nem szívesen akarom őket meghívni magunkhoz. Pedig azóta új bútorokat is tudtunk venni.