Mit tudok csinálni ebben a sarokba szorított helyzetben?

Évente felteszek ide egy kérdést a nagymamámról, általában összevissza hadoválva próbálom leírni a helyzetet. A lényeg, hogy képtelen vagyok megszakítani vele a kapcsolatot, már a családban ennél több emberrel nem tudom megcsinálni ezt, és több szempontból lehetetlen is lenne. Eddig minden oké volt, mert külföldön élt, telefonon tartottam vele a kapcsolatot. Az összes stikkjét egy ott élő valakire koncentrálta, meghallhattam a panaszáradatot az illetőröl, és jót derültem hogy én ebből kimaradok. Ha beszélek vele, nincs nehéz dolgom, mert megszólalni nem nagyon hagy, levegővétel nélkül fújja a dolgokat. Nemrég elhunyt a férje, de a határzár és még néhány dolog miatt mindig elhalasztódott a hazaköltözése, most azonban megérkezett hozzám a hír, hogy a héten hazajön, és ide is fog lassacskán költözni. Már a hírtől gyomoridegem lett, és egyik cigit szívom a másik után, a kezeim szinte remegnek. Szó szerint a szomszédban van a lakása, az ajtaja 3 lépésre van a miénktől. A párommal lakunk együtt, félek hogy ez az egész kihat majd a kapcsolatomra is. Nagymuter egy veszélyes szörnyeteg. Az árnyékból támad, amikor nem figyelsz. Szépen észrevétlenül a bizalmadba férkőzik, azt hiszed minden rendben, aztán hirtelen hátba támad, és csak állsz, mint akit leforráztak. Ez a taktikája és a lételeme. Egy drámakirálynő, folyamatos önsajnáltatás, azt hiszed segítségre szorul, megsajnálod, de a lételeme hogy gerjessze a feszültséget, mindig rugózik valamin, mindig kipécéz valakit, mindenkin felül akar kerekedni, de amúgy iszonyat tehetséggel műveli ezeket a dolgokat. Azt hinnéd egy finom úri nő, akit meg kell menteni, aztán néhány alsóbb rendű egyénnek (mint amilyen én vagyok, akitől nem tart) simán a torkának ugrik. Szóval nem tudom vele megszakítani a kapcsolatot, mert egy az hogy az Anyám, az ő lánya gyógyíthatatlan beteg, és nagymuter, bár vannak szemét húzásai, ebben nagyon segítőkész, és őszintén a segítségére szorulunk. De Anyám is teljesen ki van borulva, hogy hazajön. Ő még kevesebbet beszél vele, ilyen 6-8 nemfogadott hívás után szokta csak visszahívni. Anyám mindig figyelmeztetett, hogy ne mondjak a Nagymuternak semmit, inkább a semminek is csak a felét mondjam el, mert mindent kiforgat, és felhasznál ellened. Na most megint össze vissza hadováltam, megint nem fogjátok megérteni, de a lényeg, mi a fészkes fenét tudok ebben a helyzetben csinálni? Tönkre lesz a nyugalmam, a lelki békém, és a magánéletem. Nem bír békében meglenni azzal, akinek a közelében van. Fogytán a türelmem is, félek elküldöm egyszer a fenébe. A férje még rosszabb volt, szegény nyugodjék békében. Bár azt mondják halottról jót, vagy semmit, mindketten gondoskodtak róla hogy szerezzek pár gyerekkori traumát. Mindig görcsbe állt a gyomrom ha átjöttek vendégségbe, ha meg velük nyaraltam, egy hétig tartott mire újra embernek kezdtem magam érezni. A páromnak is pár óra múlva az egész élet kiment az arcából, és lekonyult a szeme, úgy kiszívták belőle az életenergiát. Tényleg, ezeket leírva, hogy lehettem ennyire hülye hogy mindig hagytam magam, és nem szakítottam meg a kapcsolatot? Amúgy ahogy megözvegyült még rosszabb lett mint volt.